Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - D. Rácz Magdolna: Értünk dobbant a "Százhúszat verő szív" (Főhajtás a 90 éve született Váci Mihály emléke előtt)
Értünk dobbant a „Százhúszat verő szív’ édesanyja azonban megszállottan harcolt érte. (Loesl) Löszli professzort kérték fel a műtétre. „Mikor elmondtam jövetelem célját, rögtön mondta, ő nem vállalja, de én makacsul ragaszkodtam hozzá, naponta kétszer, háromszor is elkaptam, és könyörögtem neki, vállalja a műtétet... Én könyörtelenül kitartottam és még makacsabhul könyörögtem. Már mikor nem bírta tovább, az irodájában letérdelve kértem. Megfogta a kezem, azt mondta: álljon fel asszonyom, megnyerte a csatát!”'5 A műtét sikerült, de ne feledjük, 1945 ősze volt. A klinikán „nem volt elég orvos, nem volt fűtés, nem volt mit főzni a konyhán. Nem voltak ablakok, redőny, üveg összetörve, szétroncsolva, nem volt szén... A professzor kérte a betegek hozzátartozóit, aki teheti hozzanak élelmiszert, természetesen nyers állapotban, és szenet.”'6 Hiába volt sikeres a műtét. „ Elmúlt egy hónap, elmúlt két hónap, már átmentünk a harmadikba is, semmi javulást nem tapasztaltam... Majd egyszer úgy december közepe táján mondja a professzor: Édes asszonyom, meg kell, hogy mondjam magának, nagyon reménytelen a fia helyzete, gondoltam jobb volna, ha hazavinné... ”15 16 17 18 19 Karácsony délutánján irdatlan hidegben, dunnák, takarók közé bugyolálva lovas kocsira tették. Édesanyja a bakon ült, édesapja és a rokon gyalog mentek a szekér mellett. A menet csak lassan haladhatott, mert a betegnek minden rázkódás fájt. Hajnalra értek haza. „ Ment a kis karaván a csillagos ég alatt. Mindenütt kivilágított ablakok, örömmel megtelt házak, kívülről nagy csend, csak a kutyák csaholása hallatszott, és a fagyott hó recsegése. Nagyon szomorú menet volt ez. Mindenkinek öröme volt, megszületett a megváltó, csak mi kóboroltunk a pusztában. Mint valamikor régen a pásztorok: ők keresték a jászlat, mi kerestük az otthonunkat."'* Hajnalra értek haza. Sokáig úgy látszott, nem fog javulni a beteg állapota. Megmenekülését egy ott állomásozó, Názár nevű orosz katonatisztnek köszönheti, akivel még a kórházba menetele előtt ismerkedett meg. Váci nagyon szerette a muzsikát. Volt egy tangóharmonikája. Jól tudott játszani rajta, és a városban állomásozó katonatisztek közül ketten is eljártak hallgatni hozzájuk a zenét. Egyikük sebész volt. Neki lehetett hálás Váci Mihály, hogy meggyógyult és talpra állt. A katonai alakulatot elvezényelték. Mikor Váci már olyan pozícióban volt, hogy kutathatott utána, megpróbálta megkeresni Názárt, de soha nem sikerült. Nem tudta személyesen megköszönni, hogy megmentette az életét. Ám örök emléket állított neki a Hol vagy Názár? című novellájában. „ Názár attól kezdve családtagként járt hozzánk. Minden szabadidejét ott töltötte, mindennel ellátott, amit csak tudott szerezni, hogy gyógyulásom segítse. Haemokakaót hozott nekem, ezt a kincset érő, ritka, vérképző haemoglob indús táp- és gyógyszert, rengeteg Ultraszeptilt, annyi gézt, hogy tíz év múlva is volt belőle. Mikor az emberek melasszal éltek, ő nekem fazékkal hozta a cukrot. Enélkül nem gyógyulsz meg! A Imát kerített, mézet bögreszám. És két naponként citromot! Mindent tömött belém... ”'9 A lábadozás ideje alatt sokat olvasott, írt és rajzolt. A legyengült szervezet nem tudott megbirkózni a rátámadó kórokkal. 1946 telén ismét meg kellett műteni. Most a bal veséjéből vették ki a köveket. 47-ben újabb műtét, 48-ban tüdő- és mellhártyagyulladás után beszűrődés. „Mikor megtudtam, hogy tbc-s lettem három napig sírtam. ” (Корка 1965.) Az egészsége soha nem állt helyre teljesen, de újra dolgozni kezdett. Bálint bokorban tanított. „Azután még kiment tanítani a tanyára, de nemsokára behozták a városba. Előbb a négyes iskolában tanított, aztán a Kossuth Gimnáziumba küldték, magyar órákat adott. Majd áttették a kertészeti iskolába nevelőnek, az itteni kollégium 15 Idős Váci Mihályné: Legyen munkátokon áldás! JAM Irodalmi Gyűjtemény Ltsz. 93.1.373.86-87. 16 Idős Váci Mihályné: Legyen munkátokon áldás! JAM Irodalmi Gyűjtemény Ltsz. 93.1.373.88. 17 Idős Váci Mihályné: Legyen munkátokon áldás! JAM Irodalmi Gyűjtemény Ltsz. 93.1.373.89. 18 Idős Váci Mihályné: Legyen munkátokon áldás! JAM Irodalmi Gyűjtemény Ltsz. 93.1.373.90. 19 Váci Mihály: Hol vagy Názár? (írógéppel írt kézirat) 6. JAM Irodalmi Gyűjtemény Ltsz. 91.37.32.1-2. 341
