Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)

Helytörténet - Sípos József: Bethlen, Nagyatádi és Gömbös tiszántúli 1922. májusi választási körútja és annak eredményei

Sipos József bármilyen közbekiabálás esett volna. ” Az Est egész tudósítását Zsilinszky elleni korteskedésnek mi­nősítették. Ebben volt némi igazság. Guthy pedig - írták - „nem nagyon dicsekedhet azzal, hogy Klein Armin pártfogásába került. ” Végül magabiztosan kijelentették, hogy a derecskéi választók Zsilinszky mellé álltak. Ezt a „zsidó-liberális körök tapasztalni fogják Zsilinszky nemzetgyűlési te­vékenységéből. ”13 Mindez mutatja egyrészt az Egységes Párton belüli fajvédő csoport „zsidó-liberális körök” elleni fellépését, antiszemitizmusát. Másrészt láthatóvá teszi az Egységes Párton belüli küzdelmet a liberálisok és a fajvédők között, ami sokszor a hivatalos és a nem hivatalos jelöltek közötti küzde­lemben is testet öltött. Derecskén e küzdelem eredménye az lett, hogy Guthyt és támogatóit az Egy­séges Párt vezetői nyílt levélben felszólították a jelöltségtől való visszalépésre. Vagy nagy nyomás nehezedhetett rá, vagy valamit ígértek neki, minden esetre Guthy végül nem indult a képviselőjelölt­­ségért. így Zsilinszky egyedül képviselte az Egységes Pártot. Debrecenben A miniszterelnök tiszántúli kampánykörútjának következő állomása Debrecen volt. A deb­receni állomáson a Tisza István Egyetem hallgatói álltak sorfalat, éljenezték meg a miniszterelnököt és - jellemzően - az ott sem lévő Gömböst. Az is jellemző volt, hogy az állomáson Bethlennek sor­ban jelentést tett Nagy Vilmos csendőrezredes, Sághy Lajos rendőrfőtanácsos és Hlatkóczy Imre ál­lomásfőnök. A váróteremben Csóka Sámuel alpolgármester köszöntötte. Ott voltak a város és Haj­dú megye hatóságainak vezetői. A híres ötösfogattal vitték az Arany Bika Szállóig, ahol a debreceni Egységes Párt kampánygyűlését rendezték. Ott Miskolczy Lajos főispán villásreggelin látta vendé­gül a kíséretével a miniszterelnököt, aki közben nyilván tájékoztatta a választási erőviszonyok ala­kulásáról. Debrecenben 1920 nyarán - érdekes módon - a KNEP politikusai nyertek. Az első kerü­letben Milotay István ismert jobboldali újságíró, aki akkor a Friedrich-féle keresztény párt jelölt­je volt. 1922-ben pedig már az Andrássy-Friedrich által vezetett legitimista párt jelöltjeként indult. Neki azonban a református többségű választókerületben kevés támogatója volt. Ezért az Egységes Párt vezetői bíztak abban, hogy vele szemben a párt jelöltje - a fiatal Vásáry István, aki akkor még csak városi tanácsos volt, de ősrégi debreceni család leszármazottjaként sok támogatója volt - győz­ni fog. Itt indult dr. Györki Imre az MSZDP jelöltje. A második választókerületben Tolnay Kornél indult, aki a Nemzeti Polgári Párt jelöltje volt. Őt a két párt közötti szövetség alapján az Egységes Párt vezetősége támogatta. Tolnay liberális fel­fogása nem tetszett a választókerület intranzigens keresztény csoportjainak, ezért felkérték jelölt­nek Bessenyei Zénót, akit a Szózat a „keresztény eszmék” harcosának nevezett. Ő is az Egységes Párt programjával lépett fel, de nem hivatalos jelöltként. Velük szemben a Rassay-párt helyi jelölt­je, Hegymegi Kiss István, az októberi forradalom államtitkára állt. A város harmadik kerületében az Egységes Párt jelöltjének Lengyel Zoltánt nevezték meg. Ő korábban a Függetlenségi és 48-as Párt konzervatív szárnyához tartozott, de március elején elvba­rátaival belépett az Egységes Pártba. Vele szemben a demokratikus ellenzék támogatottja Jánossy Zoltán debreceni politikus volt, aki az őszirózsás forradalom kormányaiban államtitkárként tevé­kenykedett. így kapta a Szózat minősítését: „Károlyi Mihály csatlósa.”14 Ilyen erőviszonyok mellett érkezett a városba a miniszterelnök és kísérete. 13 Szózat V. 10. 1922. 5. 14 Szózat V. 10. 1922.4. 308

Next

/
Oldalképek
Tartalom