Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Sípos József: Bethlen, Nagyatádi és Gömbös tiszántúli 1922. májusi választási körútja és annak eredményei
Bethlen, Nagyatádi és Gömbös tiszántúli 1922. májusi választási körútja és annak eredményei Debreceni beszédében Bethlen elsősorban külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. „Minden külpolitikának az a célja - mondta -, hogy a nemzet ellenfeleivel barátságos szerződések kötésével és más eszközökkel biztosítsa a nemzet életét. ” Ennek azonban feltételei vannak: a nemzetnek megfelelő szuverenitása és egyenjogúsága legyen a többi nemzethez hasonlóan, hogy rendezett társadalmi és állami élete legyen, tekintélye pedig megfelelő gazdasági és kulturális erőkön alapuljon. Fontosnak mondta, hogy semmi olyan ne történjen az országban, ami külpolitikánknak árt. „Eredményes külpolitikát addig nem lehet folytatni - mondta —, amíg a mai pártpolitikai viszonyok fennállnak. ” Ezzel arra célzott, hogy a kormány csak akkor tud eredményes külpolitikát folytatni, ha mögötte egy nagy és Egységes Párt fölsorakozik. Joggal állította, hogy a második királypuccs külpolitikánk esélyeit rontotta le, és alkalmat adott a beavatkozási politikára. Rámutatott: „ ez az ellentét ma is fönnáll, ék ez a nemzet testében, és amíg ez benne lesz, alig leszünk képesek a beavatkozási politikát elkerülni. ”15 Ez a jogos kritika a legitimistáknak szólt, elsősorban az Andrássy-Friedrich-párt választási kampányban is kifejtett politikájának. Ezután szólt az „októbristák és szövetségeseik” - akiken a liberális és a demokrata ellenzéket értette - azon vádjáról, hogy a kormány „ a rendet nem meri, vagy nem akarja fönntartani. Pedig ennek épp az ellenkezője áll. ” A háború és a forradalmak után még Európában sem lehetett a rendet rövid idő alatt helyreállítani. „Nálunk is vannak sajnálatos események, amelyek el kell, hogy múljanak és el fognak múlni, mert azon vagyunk, hogy megszűnjenek. (Éljenzés.) Ez azonban nem ad senkinek jogot, hogy rágalmazza és támadja a magyar kormányt, hogy a külföldön Magyarország hírnevét megrontsa, és külpolitikánk esélyeit megsemmisítse. (Úgy van! Taps.) Ilyen körülmények között nehéz külpolitikai téren valami eredményt elérni. ”15 16 Ezután vázolta kormánya külpolitikai programját: „Külpolitikánk célja ma egyéb nem lehet, mint az, hogy helyreállítsuk a magyar nemzet szuverenitását, a magyar nemzet egyenjogúságát más nemzetekkel és lerázzuk magunkról a beavatkozás politikáját. (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés.) De ezt csak úgy érhetjük el, ha harmóniában maradunk azokkal a törekvésekkel, amelyek Európában a békét akarják megteremteni, harmóniában kell maradnunk az európai irányzatokkal. Nem vagyunk szigeten élő nemzet, hanem egy nagy népcsalád tagja, amelynek egységes a civilizációja, mely egységes kulturális, állami és társadalmi berendezkedésen alapul. Ilyen körülmények között nem izolálhatjuk magunkat. Hogy megint hasonlattal éljek, mikor nemzetközi társaságban vagyunk, nem járhatunk fehér kamásliban, vagy vörös frakkban, de nem járhatunk vitézkötésben sem, hanem úgy kell viselkedni, ahogy a többi nemzet és együtt kell velük tartanunk azokban a törekvésekben, amelyek az emberiség haladását jelentik. (Úgy van! Úgy van!) Minden népnek megvan a joga az érvényesülésre, de az érvényesülés joga és lehetősége csak addig áll fenn, amíg harmóniában van az emberiség haladásával. ... Harmóniában kell eljárni a többi néppel, mert ez az egyedüli jövőnk. ” - fejezte be ezt a fontos gondolatmenetét.17 Beszéde további részében a békeszerződések megkötése után kialakult európai helyzettel foglalkozott: úgy látta, azóta vannak győző és legyőzött, kiuzsorázó és kiuzsorázott nemzetek. Ennek ellenére azzal nyugtatta hallgatóságát, hogy a győztesek velünk is tárgyalni fognak, mert „Európának ezen a pontján a békének minélkülünk nincs értéke. ” Mert ez a „megcsonkított Magyarország gravitációs középpontja egy sokkal nagyobb területnek és ennek a gravitációnak erejét semmiféle eszközzel nem lehet meghamisítani. ” 15 Szózat V. 10. 1922.4. 16 Szózat V. 10. 1922.4. 17 Szózat V. 10. 1922.4. 309
