Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Bene János: Stojanow. A kassai 5. honvédhuszár ezre (nyíregyházi) II. osztályának tűzkeresztsége 1914. augusztus 15-én
Stojanow ezred volt. All. honvéd lovashadosztályt a Galíciában támadó császári és királyi 3. hadsereg alárendeltségébe utalták. A felvonult lovasalakulatokat először az osztrák-magyar-orosz határ megfigyelésére és a betört kozák csapatok elűzésére alkalmazták, majd augusztus 15-én kezdődött meg a hadműveleti lovasfelderítés. All. honvéd lovashadosztály feladata a Lemberg körül gyülekező 3. hadsereg északi szárnyának biztosítása és az arcvonal előtti felderítés Luck irányában. Az 5. honvédhuszár ezred 11. osztálya már ezen a napon átesett a tűzkeresztségen Stojanownál olyan lovasrohamot produkálva, amely után a kozákok szerte Galíciában már csak „vörös ördögökként” emlegették a magyar huszárokat. Máriássy László így örökítette meg e nagy nap eseményeit: „ Vili. 15. Le sem feküdtem, mert nemsokára megkezdődött a zabolás utána pedig a nyergelés. Hajnali 3-kor már meg is indultunk észak-kelet felé. Cholojówon és Radziechówon ellenség volt jelezve, de mire odaértünk már el is füstölt. Az egész útvonal mentén, fel-feltűntek a láthatáron a hosszú pikás muszka lovasok sziluettjei, amint dandárunkat figyelték a távoli dombokról. Vagy 25 kilométeres menet után délután 2-kor a határ közelében fekvő Stojanowra értünk és ott déli pihenőt tartottunk. Éppen a dandárparancsnokkal beszélgettem, amikor egy lovas tábori csendőr vágtázott oda és jelentette, hogy Torki községben kozákok vannak. Kérésemre Jóny engem rendelt ki szakaszommal ellenük. így beválthattam embereimnek tett ígéretemet, hogy mi kerülünk először szembe a muszkával, az én szakaszom jut elsőnek tűzbe. Sebes tempóban indultam 37 emberből álló szakaszommal észak-nyugat felé. Egy csendőr karabélyán láttam az első muszka golyó nyomát, ami a cső végét úgy leszelte, mintha elberetválták volna. Az erdőn áthaladva elértem Torkit, ahol ellenség ugyan nem volt, de 8 szakállas határőr már futva menekült a faluból. Ezeket visszazavarva a falu melletti dombra lovagoltam tájékozódni. Onnan bizony már nem pár lovast, de jóval nagyobb erőt láttam. Álláspontom felé körülbelül egy gyalog század, vagy lóról szállott lovasság közeledett rajvonalban. Mögöttük két zárt szakasz, az országúton pedig géppuskás osztag menetelt dél felé. Egy lovas szakasz akkor érte el Torkit, kettő pedig a keleti erdő szegélyén nyomult elő. Ekkor egy pukkanást hallottam és a faluban felcsapott a láng, amit a benyomuló muszkák gyújtottak fel. A falutól délre levő erdőben is gyanús mozgás látszott és már lövéseket is kaptunk. Az erdőből kellemetlen meglepetés érhetett volna, azért figyelve az erdő mögé vonultam. Figyelőim nemsokára jelentették is, hogy két lovas szakasz jön felénk. Kardot rántottam, szakaszomat egy ház mögé rejtve úgy számítottam, hogy meglepetésszerűen rajtaütök a muszkákon. De biz azok nem jöttek, hanem helyettük golyók kezdtek cipegni az erdőből. Hogy kilövésünk 2. kép Honvédhuszárok rohama az orosz gyalogság ellen Fig. 2 Attack of the Honvéd Hussars against the Russian infantry 285
