Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)

Helytörténet - Bene János: Stojanow. A kassai 5. honvédhuszár ezre (nyíregyházi) II. osztályának tűzkeresztsége 1914. augusztus 15-én

BeneJános legyen, egy boglya mögé vágtáztunk, ott szakaszomat tűzharchoz lóról szállottam és egy krumpli­földön felvettük a tűzharcot az erdő széléről tüzelő muszkákkal. Isten tudja miért, de nekem az egész harc olyannak tűnt fel, mint egy őszi gyakorlat. Az orosz sokat, de rosszul lőtt, úgyhogy egyetlen em­berem sem sebesült meg. A dandárnak közben több jelentést küldtem hátra. Érdekes, hogy embereim közül éppen a legszájasabbak, akik azt hangoztatták, hogy muszkát fognak früstökölni, azok jelent­keztek önként, hogy hátravigyék a jelentéseket. Hiába jelentgettem, a dandár semmi intézkedést nem küldött. Majd mikor tőlem vagy három kilométerre, nagy méltóságteljesen északnak vonulni láttam a dandárt, a muszka meg úgyis elszál­lingózott előlem, szakaszomat lóra ültettem és figyelőket hátrahagyva, bevonultam Jónyhoz. Jelentésemre az erdő szélét géppuskáival végigszóratta, mire a muszka egészen visszahúzó­dott. A dandár ezután a délnyugaton lévő ellenséggel - érthetetlen módon - nem törődve, észak felé menetelt. Átlépve az orosz határt pár távírópóznát kidöntöttünk, az erdők között nagy kört csinál­tunk. azután visszafordultunk. Ezalatt az erdőből egyes lövéseket is kaptunk, úgyhogy megtörtént az első sebesülés is. Egy szegény huszárunk combját fúrta át a muszka golyó. Nemsokára felhangzott az ágyúszó is, de fo­galmunk sem volt róla, hogy ki és kit lő. Először azt hittük, hogy a Ziegler1 lovashadosztály ütközött meg a muszkával. De járőreink jelentéseiből nemsokára megtudtuk, hogy az erdő déli széléről musz­ka tüzérség lövi a Stojanowon hagyott Irénünket'. A város már lángban is áll. Ugyanekkor megérke­zik a muszka első nekünk szánt srapnele3 4 5 is, de távol robban, senkiben sem tesz kárt. Hogy az ellen­ség pontosan hol van, milyen erős? Senki sem tudja. Jóny intézkedik: Zimmer6 7 őrnagy az 5. honvédhuszár ezred 5. és 6. századával rajroham az ellenséges tüzérségre, irány az erdőn át! Zimmer vezényel: 5. 6. század raj! Irány utánam, ügetést! A sűrű aljfás erdőben lépésben is alig lehetett előre jutni. Az eső meg szemezni kezdett, azért panyókára vett mentémet felhúztam. A muszf úgy látszik észrevette közeledésünket, mert az erdőt kezdte szórni srapneljeivel, meg egypár visszafutó muszka figyelőt is láttunk. Furcsa is ez. Semmi különöset nem éreztem, legfeljebb egy kis bizsergést a gerincemben, hogy végre rohamozni fogunk. Hiszen erre bazírozódott az egész lovas nevelés, a nagy pillanat végre itt van. Tréfálóztam embere­immel: „No most mutassa meg az l. szakasz, hogy tényleg a legelső!” „Este gatyavizsgát tartok és akié sárga lesz, azt elkergetem az első szakasztól. ” Közben utolért a 9. ezred utánunk küldött két százada is és elértük az erdő szélét. Onnan lát­tuk, hogy a muszka már várt ránk. Méltóképpen akart fogadni, 2000 lépésre előttünk ránk irányoz­va állottak ágyiíi és géppuskái, melyekből rögtön ránk is zúdította az áldást. 3 Gustav limil Ritter von Ziegler (1861. ápr. 14. - 1915. aug. 1.) lovassági tábornok. 1907. január 1-től vezérőrnagy, 1911. ja­nuár 11-től altábornagy, 1915. január 5-től lovassági tábornok. 1914-ben a császári és királyi 2. lovashadosztály parancsno­ka. Kolerában hunyt el Galíciában. 4 A trén vagy vonat anyag- és személyszállításra, illetve utánszállításra felállított katonai szervezet. 5 Ólomból, később vasból öntött golyókkal töltött, a levegőben időzített gyújtóval robbanó gránát. A gránáttestből kilövellő go­lyók nagy területet pásztáztak, s a 2-3 cm vastag fenyődeszkát is átütötték. Hatásos tüzérségi lőszer volt a nyíltan álló, a ro­hamozó vagy éppen lövészárkokban álló ellenséggel szemben. 6 Zimmer Alajos (??-??) ezredes. 1896-1897-ben a budapesti 1. honvédhuszárezred főhadnagya, 1898 és 1902 között főhad­nagy, századosi rangban a Ludovika Akadémia tanára. 1914-ben őrnagyként a kassai 5. honvédhuszár ezred II. (nyíregyhá­zi) osztályának parancsnoka. Az első harcok során megsérült, 1914. október közepétől a 24. honvéd lovasdandár, majd all. honvéd lovashadosztály parancsnokságán szolgált. 1917 első felében a budapesti 1. honvédhuszár ezred parancsnoka, majd ugyanabban az esztendőben ezredessé léptették elő. 1917-1918-ban az 5. honvédhuszár ezred állományába tartozott, rövid ideig az ezredparancsnoki teendőket is ellátta. 7 Az orosz katona neve a bakanyelvben. 286

Next

/
Oldalképek
Tartalom