Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Lőrinczy Gábor — Rácz Zsófia abból kivágott övgarnitúrával. Gyakoriak voltak a tiszafüredi gyereksírokban a ritka vagy újonnan megjelenő tárgyak, mint pl. a bullával ellátott nyakperecek (Garam 1995. 388.). A fenti példák azt mutatják, hogy a VII. század közepén és második felében nem számított kivételesnek a gyermekek és serdülők „nemspecifikus” öltözetben vagy mellékletekkel történő eltemetése: fülbevalók, gyöngyök, bullák, orsógombok és veretes övék is kerülhettek a sírokba. Ezen kívül az általánosan megfigyelhető étel/edénymellékleteken túl a tiszavasváriakhoz hasonló temetkezési rítust gyakorló közösségek gyakran helyeztek részleges állatmellékleteket a gyerekek sírjába. A pontos antropológiai kormeghatározások a tiszavasvári, hajdúnánási, orosházi, gyomai sírok esetén tovább árnyalják a képet: míg kisgyerekek temetésekor ezekben a közösségekben egyáltalán nem volt szokás a nemhez kötött tárgyak sírba tétele, a serdülök már részben a juvenilis korosztályhoz, illetve a felnőtt temetkezésekhez hasonló felszerelést és mellékleteket kaptak. A kashalmi 34. gyerek/serdülő sírban tapasztalható gazdagság - elsősorban a felszerszámozott ló eltemetése és a soliduscsüngős nyaklánc - egyedi esetnek számít és különleges bánásmódra utal, a férfiakra és nőkre egyaránt jellemző leletek megléte pedig valószínűleg az elhunyt fiatal korából és családjának átlag feletti anyagi helyzetéből, társadalmi státuszából következik. A különleges reprezentációnak esetleg az is oka lehet, hogy a gyermek családját egy nehéz, változásokkal teli, átmeneti időszakban érte a „legszebb korban” lévő utód halála (lásd lejjebb, „A terület megszállásának ideje” c. részt). A temetkezések ideje Tiszavasvári-Kashalom-dűlőben egymástól változó, meglehetősen nagy távolságra került elő hat sír. A temetkezési szokások - tájolás, edény a koponya mellett, részleges állattemetkezés csonkolt változata stb. - alapján ezek a sírok beleillenek a kora avar korban a Tiszántúlon megtelepedő népességről eddig kialakult képbe (Lőrinczy 1998. 344.). A sírok leleteinek egy része - vaskés, orsógomb és orsókarika, kerámiaedény, kengyel, rozetta, préselt kerek ezüstveret - nem segít annak a meghatározásában, hogy az ide temetkező közösség(ek) a kora avar koron belül mikor települt(ek) a területre, mivel ezeknek - jelen tudásunk szerint - nincs keltező értékük. Nincs kronológiai jelentősége ebben az esetben a 33. sírból előkerült, a VI. században gyakori exagiumnak sem. A 34. sír római hagyományokra visszavezethető, számtalan késő antik párhuzammal rendelkező gyöngysora a VII. században igen ritkának számító gyöngyökből áll, így ez sem nyújt segítséget a temetkezések idejének pontosabb meghatározásában. A sírok kronológiai helyzetét a kora avar időszakon belül a 33. sír ezüst fülbevalója és gyöngyei, valamint a 34. sírból előkerült, a viseletét és a lószerszámot díszítő leletek alapján lehet pontosítani. A 33. sír lemezgömbcsüngős ezüstfülbevalója a kora avar kori ékszerkészlet aranyból, ezüstből és bronzból egyaránt gyártott ékszere, amelyet általánosan használtak a VII. század első felében. Nyaklánca a VII. század első felében divatos gyöngyökből állt, melyek viselete a század közepéig igazolható (Pásztor 2014.), így a 33. sírban nyugvó fiatalt a VII. század első felében, legkésőbb a század közepén temethették el. A 34. sírban fekvő fiatal gazdag és változatos mellékletei közül a nyakláncát a kora és közép avar kori női ékszerkészlet egyik ritka gyöngytípusa, ezüstlemezből préselt gyöngyök díszítették." A szükebb régióban előkerült (Tiszavasvári-Koldusdomb 6. és 18. sír, Hajdúnánás-Fürj-halomdűlő 9., 10., 13. sír) párhuzamok a VII. század közepére és harmadik negyedére (Pásztor 1997. 99 Az ezüstgyöngyökről bővebben lásd Pókaszepetk: Sós-Salamon 1995. 49-50. 182
