Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei 196., Rácz-Szenthe 2010. 328-329.), a Szegvár-oromdülői 692. sír ezüstgyöngyei a kora avar kor középső szakaszára keltezhetők (Lörinczy-Straub 2005. 130.). A 34. sír poncolt díszítésű karperecéhez hasonló gyulai példány földbe kerülését a síregyüttesben található szűrőkanál típusa alapján a szeriáció a VII. század harmadik harmadának elejére sorolta (Lőrinczy 1998. 349., Lörinczy-Straub 2005. 130.). A sírból előkerült övveretek készítésének és sírba kerülésének idejét párhuzamaik alapján a VII. század közepére tehetjük. A lószerszám díszei, a fej- és a farhám veretei szorosan kapcsolódnak a fönlaki préselőmintakészlethez, amely a VII. század második negyedére keltezhető (RÁcz 2014. 93.). Az ezüstlemezzel díszített oldalpálcás zabla földbe kerülését-a többi között a Tiszavasváritól alig 18 km-re délre előkerült hajdúdorogi 1. sír ónlemezes oldalpálcás lószerszáma és az ezzel együtt talált, 610-613 között vert, füllel ellátott Heraclius solidus (Somogyi 1997. 43-44.) alapján - ugyancsak a VII. század második negyedére tehetjük. A fentieket figyelembe véve a 34. sírban fekvő fiatalt az ékszerei, az öv-, valamint lószerszámveretei alapján a VII. század második negyedében, legvalószínűbben a század harmincas, negyvenes éveiben temették el. E két sír nyomán feltételezhető, de nem igazolható, hogy a többi négy, elszórtan fekvő sírt is a VII. század második negyedében ásták meg. A 34. sír esetében a sírból előkerült érmék segítségével a numizmatikai adatokat össze lehet vetni a tipokronológiai keltezés eredményével, így a leletek földbe kerülését pontosíthatjuk/szükíthetjük. A két bizánci, ún. könnyű solidus kibocsátási ideje-616/620-625, illetve 616-625 (Somogyi 2009. 286-287.) - mint terminus post quem adja meg a temetkezések lehetséges legkorábbi idejét. A két aranyérme átfúrva, nyakláncon viselve - ám jó állapotukból kiindulva csak rövid ideig használva100 - került a sírba. A temetés idején a családnak valószínűleg már nem volt több bizánci érméje (vagy azt nem akarták felhasználni), de aranytartalékkal még rendelkeztek, és abból készítették a halotti obulust, a könnyű, kerek aranylemezkét. Ez az időszak minden valószínűség szerint megelőzte a Kárpát-medencébe bekerülő újabb bizánci érmék horizontját. Figyelembe véve az elhunyt fiatal életkorát, a régészeti leletanyag tipológiai vizsgálatából adódó kronológiai helyzetet, az átfúrt érmék jó állapotát, valamint a temetéskor kapott aranylemez obulus jelenlétét a sírban, a sír megásásának idejét a legvalószínűbben a 630-as évek második felében határozhatjuk meg. A l4C vizsgálat eredménye A népvándorlás kori régészet manapság tipokronológiai alapon közel negyed évszázados pontossággal igyekszik keltezni a leleteket, amelyhez a VII. századra vonatkozóan a jól datálható bizánci érméket is segítségül hívhatja. A 34. sírban nyugvó fiatal csontjából vett mintán 2010-ben radiokarbon vizsgálatokat végeztek a Poznan Radiocarbon Laboratory-ban. E vizsgálatok célja az volt, hogy a síregyüttesből származó régészeti leletanyag alapján felállított kronológiát és a sírból előkerült bizánci érmék által adott terminus post quemet összevessük a radiokarbon vizsgálat során 100 A gyermek maximum 10 évig viselhette nyakláncán az érméket (amennyiben ezek nem kifejezetten a temetéskor kapott öltözetének részét képezték), figyelembe véve, hogy nem voltak kopottak, és feltételezve, hogy legkorábban akkor juthatott hozzájuk, amikor megtanult biztonsággal járni. Az átfúrt érmés sírok közül a Szekszárd-tószegi-dűlői temető 612. sírjában egy 8-9 éves, a Tác-gorsiumi 7. sírban egy 8-12 éves kislány feküdt, valamint egy Heraclius és Heraclius Constantinus érme (Somogyi 1997. 85.) került elő a Szegvár-sápoldali 5. sírban fekvő 3 éves gyermek mellett is (Lőrinczy Gábor ásatása). 183
