Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)

Régészet - Pintye Gábor: Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában

Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában

A - részben - kortárs Tiszadob és Ártánd kör sírjainak fegyverkészlete kard-pajzs-lándzsa összetételű, nyílcsúcsot nem tartalmaz (Istvánovits 2000. 201.).

Kifli alakú hajfürtkarika (10. kép 1.)

A bronzból, ezüstből vagy aranyból készített kifli alakú hajkarikák a hunkor általános, keleti eredetű leletei, melyek az alávetett területen számos helyütt előfordultak. Szarmata miliőből egyebek mellett Felsőjózsáról (Párducz 950. 23. LXX. tábla 3.)32 33 és több Csongrád városi lelőhelyről ismerjük (Werbőczi utca: Párducz 1936. 53. 41. t. 5., Kenderföldek/Kaszárnya: Párducz 1959. 311. Taf. V: 13-14., Iskola utca: Párducz 1968. 28. Taf. I: 3.). Lelőhelyünk közelében fekvő hunkori sírból Hejőkeresztúron került elő (Csai.lány 1958. 83. I. tábla 2-3.). Megtalálhatóak a pannonjai késő császárkori temetőkben, valamint a kortárs szlovákiai és morvaországi sírokban is. Legkésőbbi darabjaik a klasszikus gepida temetőkből származnak (Csallány 1958. 88., Cseh 1990. 30-31., 54., összefoglalóan Bóna 1993. 225-226.).

Kifli alakú karikát háromélű vas nyílcsúccsal együtt is találtak késő szarmata környezetben Csongrád-Werbőczi utca 6. és Csongrád-Kaszárnya 128. férfisírjában (Párducz 1936. 53., Párducz 1963. 50. Taf. IX: L, 3-5.).

Szegecs (10. kép 3.)

A halott viseletére egyetlen nyom utal, a bal lábfej közelében talált félgömbös fejű bronzszegecs, melyhez bőrszíj maradványa korrodálódott. Ezek alapján ebben az esetben is lábbeli szíjazatot feltételezhetünk.

A leletek, leletkörülmények értelmezése11

Térképünkön (2. kép) láthatjuk, hogy a két sír magányosan helyezkedett el. Közöttük nagyjából középtávon húzódik a 148/b. lelőhely szarmata temetője. A temető leleteinek előzetes átvizsgálása után megállapítható, hogy - legalábbis részben - korszakunkban is használatban volt.34

Amennyiben a hunoknál a leletek alapján társadalmi ranglétra állítható fel, az általunk feltárt sírokban az új hatalom katonai és „polgári” vezetői/képviselői nyugodhattak. A későbbi nomád hódítások menete alapján feltételezhető, hogy a meghódolt közösségek vezetőit helyükön hagyták, míg máskor a hódítók saját embereiket állították az élükre (Alföldi 1932. 35., Bóna 1993. 172.). Az új vezetők természetesen ebben az esetben - mint az a hunkorban általában valószínűsíthető - nem feltétlenül valódi hunok, hanem a leigázottakkal azonos etnikumú vazallusok lehettek. Esetünkben az iráni elemek tárgyi és szellemi túlsúlyát figyelembe véve arra gondolok, hogy a bemutatott sírokban nyugvók - legalábbis a kecskével eltemetett férfi - még a Kárpát-medencétől keletre állt hun szolgálatba.

32 Párducz M. bronzkarikának írja, valójában az általunk tárgyalt leletről van szó (Párducz 1950. 23.).

33 Mindkét sír mellkasi részét rablás bolygatta meg.

34 Erre utalnak a megvastagodó karikájú, téglalap alakú szíjszorítós lábbeli csatok, a pajzs alakú, lemezes szíjvég, a bronztükör, az ovális, állatfejekben végződő karikájú csat (JAM leltározatlan). Itt jegyzem meg, hogy a megyében folyó ásatások, terepbejárások egyértelműen bizonyítják a szarmaták hunkori jelenlétét.

131