Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Pintye Gábor: Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában
Pintye Gábor Talán nem mellékes, hogy az I. katonai felmérés több utat jelöl lelőhelyünk közelében, így nem elképzelhetetlen, hogy az elhunytak egyúttal a közelben futó К -Ny-i utat felügyelték.35 Érdekes, hogy a 214. lelőhely íjászát az antropológiai vizsgálatok nőnek határozták meg. Nem egyedülálló ez az eset, ugyanis a Madaras-Halmok temetőjében kiásott 144. sír halottja szintén „amazon” volt (Istvánovits-Kulcsár 1995. 10. 15. lábjegyzet). Hogy miért éppen e késői időszakból ismerjük a harcos nőket, egyelőre kérdéses. Kisszámú előfordulásuk alapján messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. Összegzés A sírmellékletek analógiái egyrészt a dél-alföldi késő szarmata sírmezőkben, másrészt a hazai hunkori, illetve sztyeppéi hunkori szarmata/alán leletek között találhatók meg. A 69.01. sír esetében az is bizonyos, hogy a temetés rítusa, módja és feltételezett hitvilági háttere az iráni kultúra jegyeit mutatja. А 13. sír esetében ugyan nem formálhatunk egyértelmű véleményt az elhunyt etnikumáról, de az íj használata inkább a szarmaták felé mutat. 1.1. Bezuglov véleménye szerint az említett bronzcsatos és borostyángyöngy nyakláncos, Nagy Konstantintól a Kr. u. V. század elejéig keltezhető időszak népessége a tanaita alánokkal hozható kapcsolatba. Megjegyzi, hogy a sztyeppén az említett felső időhatár után hiányoznak az ilyen jellegű temetkezések. Magyarázatként felveti annak lehetőségét, hogy ez a népesség a hun szövetség tagjaként a Kárpát-medence felé mozdulhatott el (Bezuglov 1995. 328-330). A 215. lelőhely 69.01. sírjában lelt mellékletek egy része pontosan megfelelne ennek, míg a 214. lelőhely nyílcsúcs-hajfurtkarika együttese a dél-alföldi késő szarmata temetkezések felé mutathat. Ez azt jelentheti, hogy a két régió között kapcsolatnak kellett lennie a tárgyalt időszakban. Másrészről viszont nem zárja ki ezt a feltételezést Istvánovits E. véleménye sem, mely a Felső-Tisza-vidék hunkorának elemzése során felvetette, hogy ez idő tájt egy újonnan érkezett szarmata/alán népcsoport jelenléte feltételezhető környékünkön (Istvánovits 2000. 206.). Mindkét sír mellkasi részét kirabolták, méghozzá temetésük után rövid idővel, legalábbis erre utal, hogy a sírgödrök oldala alig sérült, azaz a rablók valamilyen sírjelölés útján könnyen megtalálták céljukat. Irodalom Abramova 1997. Мая Павловна Абрамова: Ранние аланы Северного Кавказа III-V вв. н.э. Изд-во. Лентон, Москва 1997. Akhmedov 2007. Ilya Akhmedov: The cross-like diadems in the Great Migration epoch. (Preliminary Communication.) In: Barbaren im Wandel. Beiträge zur Kultur- und Identitätsumbildung in der Völkerwanderungszeit. Hrsg. Jaroslav Tejral. Archäologisches Institut der Akademie der Wissenschaften der Tscechischen Republik, Brno 2007. 265-274. Alföldi 1932. Alföldi András: Leletek a hun korszakból és ethnikai szétválasztásuk. / Funde aus der Hunnenzeit und Ihre ethnische Sonderung. ArchHung IX. 1932. 35 A katonai felmérés a vízszabályozások előtti helyzetet rögzítik. Ekkoriban az utak kialakításában még nagy szerepet játszottak a természetföldrajzi tényezők, azaz a XVIII. század végi utak egy részének eredete történelmi korokban kereshető. 132
