Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Pintye Gábor: Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában
Pintye Gábor így a szarmatáknál ís(Tejral 1997. 330.). Példányunk kisméretű, közel kör alakú, alapzata egyenes és belső oldalán a széleinél bevágott, azaz a csatkarika többi részénél jóval keskenyebb. A csattövis kezdeténél négyzetes kiemelkedés látható. I.P. Zaszeckaja tipológiája szerint a IV. csoport 2. alosztályának A. típusához hasonló, melyet о a IV. század végére - V. századra keltezett (Zaszeckaja 1994. 93. risz. 18a: Iv, risz. I8v: 3, risz 19v, 36.). I.I. Bezuglov szerint a Nagy Konstantintól a Kr. u. V. század elejéig keltezhető időszakban az alsó-Don-vidéki katakombás sírokba temetkező népesség egyik vezérlelete ez a forma félkör vagy kör átmetszetű pecekkel, a pecek tövénél négyzetes kiképzésű karikával, melyen a csattüske kezdeténél lépcsős kialakítás látható (Bezuglov 1995. 328-329.). A Kárpát-medencei szarmata környezetben csak a Kr. u. IV. század végétől jellemző lelet (Vaday 1989. 69.). Nagyobb méretű vascsat (7. kép 5.) A fent említett kronológia és elterjedés a nyíregyházi vascsatra is érvényes, azzal a kiegészítéssel, hogy formai analógiái - az előzőhöz hasonlóan - a VI. századi gepidáknál is viszonylag gyakoriak (Csallány 1961.278., 392-393.). A csatok viselete Területünk „kétcsatos” szarmata sírjainak felgyűjtéséből derült ki, hogy a bronz-vas csatpárosítás az Alföld déli részén a IV. század végére - V. század elejére keltezhető leletegyütteseknél jelentkezik: Sándorfalva-Eperjes, ívótavak 1., Subotica-Azotara 100. és Tápé-Malajdok B. 43. sírjában fordul elő (Vörös 1985. 133-136., Szekeres-Szekeres 1996. 15-16., Párducz-Korek 1946/48. 296.). Az Istvánovits-Kulcsár szerzőpáros megállapította, hogy ez a viseleti mód a Kárpát-medencében a II. századtól ismert, ugyanakkor hiányzik a sztyeppéi szarmata sírokból. Előfordul viszont a Wielbark és Przeworsk kultúrákban, valamint ritkán a Marosszentanna-Csemyahov temetőkben (Istvánovits-Kulcsár 2002. 102-105.). Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területéről ismerünk olyan sírt, amelynek rítusa nagyon hasonló a 69.01. síréhoz. A Tiszalök-rázomi temetkezésben megfigyelhető a sír betöltésében jelentkező faszén, az edény fejhez tétele és a két csat, de ez a temetkezés több mint egy évszázaddal idősebb (Istvánovits-Kulcsár- Carnap-Bornheim 2006.). A „klasszikus” hun temetkezések közül például a sipovói női sír medencéjében figyeltek meg hasonló két csatot (Fettich 1953. 30.). Nem bizonyos, honnan ered hát a divat, de esetünkben kijelenthető, hogy - fegyver híján - nem beszélhetünk katonai viselet (balteus) kiegészítőjéről. Annyi bizonyos, hogy a halott mindkét öve balról záródott. Lemeztöredék, és szegecs (7. kép 6.) A bronzcsathoz korrodálódva bőrmaradvány mutatkozott - az egykori öv nyomát őrizve meg. Bontás közben az ásató a csat tövénél bronzszegecset és fémmaradványt figyelt meg. Restaurálás után jól kivehetővé vált egy keskeny, ívelődő bronzlemez töredéke. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha bújtató maradványára gondolunk, míg a szegeccsel a csatot rögzítették a szíjhoz. Szíjelosztó veretek és szíjvég (7. kép 7-10.) A három szíjelosztó közül az egyetlen in situ darabot a jobb boka külső oldalán sikerült dokumentálnunk (23. kép). A lábbeli szíjazatának rögzítésére szolgáló 3 tagú bronz szíjelosztó tökéletes párhuzamát Tanais temetőjének 27. számú szarmata sírjából ismerjük a Kr. u. V. sz. 1. feléből 126
