Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Pintye Gábor: Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában
Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában- közepéről (Arszenyeva-Bezuglov—Tolocsko 2001. 24-25., 109. Tab. 22, 310.). Közeli analógiát közöl Fettich N. az 1892-es keresi leletegyüttesből, melynek elfogadott keltezése a IV. század vége - V. század eleje. Ez annyiban különbözik a mienktől, hogy a tagok közel kör alakúak (24. kép 4.; Fettich 1953. XXX. t. 11-16., 85.). Ugyanezt a formát találták meg a kaukázusi Brut temetőjének 2. kurgánjában feltárt alán fejedelmi sírban. A cipő/ csizmaszíj elosztóveretnek meghatározott tárgy jóval előkelőbb, mint az eddig felsoroltak: aranyból készült, filigrán díszű, a tagok középpontjában vörös üvegberakás látható. A lábbelihez tartozó garnitúra legfontosabb eltérése a mienktől, hogy megvannak a csatok is (Gabuev 2007.294-296.). Egy másik, viszonylag jó analógia a kispeki sirból említhető. Ez egyedülálló példány, tagjai pedig téglalap alakúak (24. kép 5.).26 A miénknél korábbi, legelfogadottabb datálása a III. század 2. fele, azaz a hunoknak alánok felett aratott győzelmének időszaka. E temetkezésben általában egy hun hatásokat mutató szarmata sírt látnak (Betrozov 1987. 15-16. rísz. V-VI.). A keresi és kispeki leletet lószerszám tartozékának határozták meg. A késő császárkori Kárpát-medencéből ismeretes egy másfajta, de tárgyunkkal megegyező elven működő szíjelosztó, melyet Aparhanton találtak. A különbség jól láthatóan formai jellegű. Az aparhanti középső része egy három karéjból álló bronzkorong, melyhez madárfejekben végződő tagok kapcsolódnak (24. kép 6.). Közlője legközelebbi párhuzamát a Középső-Volga-vidék egy V. századi sírjában találta meg, és lószerszám részeként vagy függesztő övveretként értelmezte (Odor 2000. 183-184., 190. 5. kép 3., 5.). 1. Akhmedov foglalkozott a madárfejes díszű karikákkal, mint egy speciális, kultikus fejdísz szíjait elosztó tárgyakkal. A hatalmat vagy rituális funkciót szimbolizáló „koronát” kelta-germán eredetűnek véli, és úgy értékeli, hogy ennek egyszerűbb, díszítetlen, ovális vagy téglalap szíjszorítólemezes változatai az utóbbiaktól kerülhetett az Oka-vidéki Volgái finnekhez (Akhmedov 2007. 273.). A szarmata viselet korábbi időszakában mind a sztyeppén, mind a Kárpát-medencében ismert volt a lábbeli szíjakkal és csatokkal rögzítése. Az eljárás egyik variációja szerint a lábfej és a rá merőleges talpaló szíjait a bokán elhelyezkedő Y alakú lemezveret kötötte össze, illetve fixálta (24. kép 1-2.). Ez a viseleti elem hazánkban a II. századra - III. század elejére tehető (Vaday-Kulcsár 1984. 258. risz. 8.). Számunkra ezek közül a Kiskunfélegyháza-külsőgalambosi példányok érdekesek, melyek középső részén egy félgömb alakú kidudorodás látszik (24. kép 2.; Vaday-Kulcsár 1984. 23. kép Nyíregyháza-Rozsrétszőlő, Szelkó-dűlő M3/215. lelőhely 69.01. sír: a szíjelosztó előkerülése Fig. 23 Nyíregyháza-Rozsrétszőlő, Szelkó-dűlő М3 Site 215 grave 69.01: strap distributor in the burial 26 A hun időszakból ismerünk egy levél alakú aranytárgyat a hejőkeresztúri leletből, melyen megfigyelhető, hogy egykor hasonlóképpen csatlakozott valamihez. A lelet közlője csöngőnek határozta meg, felületén nem említett szegecsnyomot (Csallány 1958. 91.1. tábla 1.). A Kárpát-medencei szarmata temetőkben egy esetben találtunk hasonló tárgyat, a Kiszombor B. temető 74. sírjában rossz ezüstből, melyet Párducz M. szintén csüngőnek határozott meg. A szerző szív alakúnak írja, de a táblán egy levél alakú tárgy látható. A Kiszombor-emőházai csoportot Párducz M. a Kr. u. 270-350 közé datálta (Párducz 1950a. 15., 103-108. XXXVII. tábla 11.). 127
