Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Pintye Gábor: Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában
Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában Gyöngyök és a drágakő lencse A férfi koponyájának jobb oldalán, az állkapocs alatt/mögött a két nagyméretű barna üveggyöngy és a homorú aljú, felületén domború pirop gránátból készült lencse egy nyaklánc részét képezhette (7. kép 1-3., 8. kép). Utóbbihoz időben legközelebb egy Hajdúnánás-Fürj-halom-dűlő lelőhelyről származó V. század végére keltezett gepida sírból származó gránát áll. Ez nincs megmunkálva és foglalat nélkül került elő. Hasonló csak néhány langobard és gepida sírból ismeretes. A tárgyat ún. cabochon technikával csiszolták, méretben formában legjobb analógiája az egyik Szentes-nagyhegyi gepida sírból idézhető. Horváth E. és Bendő Zs. tanulmányának konklúziója szerint ezek a drágakövek Dél-Indiából vagy Srí Lankáról származnak (Horváth-Bendő 2011.20., 29. Fig. 13: 30).24 Hasonló ovális almandinlencsét a hazai anyagból Kovrig I. közölt a németkéri hunkori sírleletből (Kovrig 1959. 219. Pl. Ili: 10). A lencsével kapcsolatban feltételezhető, hogy eredetileg nemesfém rekeszből feszegették ki. Ezt az elképzelést a tárgy szélén körben látható kagylós törések megerősítik. Az ékkőberakás népszerű a késő császárkori - népvándorlás kori ékszereken, viseleti elemeken vagy éppen fegyvereken. Leggyakrabban a hunkori tárgyakon alkalmazták (Alföldi 1932. 58-59.). Éppen széleskörű használata miatt nem állapítható meg, hogy a mi darabunk eredetileg mihez tartozhatott. A feltáráskor készült fotón jól látható, hogy alatta sötét elszíneződés húzódik, amely szerves anyag maradványa lehet. Használatát tekintve feltételezzük, hogy a lencsét bőrfoglalatba helyezték, és nyaklánc csüngőjeként viselték (8. kép). A gyöngyök száma a késő császárkorban a szarmatáknál visszaesik, és a Tiszadob, valamint az Ártánd kör népességnél is csak mérsékelt mennyiségben vannak jelen. A Marosszentanna típusú temetők meg közismerten gyöngyszegények (Párducz 1959. 366., Istvánovits 1993. 124—125.). Szabadka-Verusics 100. férfisírjában magányos kalcedongyöngyöt bontottak ki a könyök tájékán. A temetőt a késő szarmata kor végére keltezték (Szekeres-Szekeres 1996. 15. XIX. t. 1., 22.). Vörös G. feltételezése szerint a férfisírokból származó nagyméretű, magányos gyöngyök - tarsoly alkatrészén kívül - tartozhatnak nyakékhez is (Vörös 1994. 268-269.). Az Alsó-Don-vidéki IV. század eleje és V. század eleje közé datált alán katakombasírok egyik fő jellemzője a kevés, nagyméretű borostyángyöngyből25 fűzött nyaklánc (Bezuglov 1995. 329.). A tárgyak helyzetéből arra következtetek, hogy az elhunyt koporsóba fektetésekor a nyakéke a nyak jobb oldalára lendült át, és a rajta levő gyöngyök és medál súlya miatt a tarkó felé csúszott le. Csatok Az elhunyt férfi medencéjén két, egymással párhuzamosan elhelyezkedő csat került elő. Kisméretű bronzcsat (7. kép 4.) A megvastagodó karikájú, karikára ráhajló peckű ovális vagy kör alakú, túlnyomórészt vasból vagy bronzból készített csat széles körben elterjedt tárgytípus a Dl horizontban, mely a Marosszentanna-Csemyahov tradícióból ered, és gyakori a késő császárkori, kelet-európai kultúrákban, 24 A vizsgálatokat az ELTE Természettudományi Kar Mikroszonda Laboratóriumban Bendő Zsolt, az ELTE Régészeti Intézet Archeometriai és Régészetmódszertani Tanszéken Horváth Eszter, az Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézet Ionnyaláb-alkalmazások Laboratóriumban pedig Kertész Zsófia végezte. 25 Esetünkben a gyöngyök színe a borostyánt idézheti. 125
