Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Pintye Gábor: Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában
Pintye Gábor Véleményem szerint mindkét lehetőség fennáll: lehet véletlenül lelt kora bronzkori korsó,20 melyben a temetést irányító rokonok az otthoni forma visszfényét látták vagy az edény valóban a Fekete-tenger vidékéről került végső helyére. Kagylótöredék21 A halott lábszára között egy folyami kagyló töredékét regisztrálták A hazai szarmata sírokból csak néhány esetben rendelkezünk információval hasonlóról. A dunaharaszti 21. és a Kiszombor B. temető 74. női temetkezését említhetjük, melyeket a III—IV. századra datáltak (Párducz 1950a. 15., 29-30., Kulcsár 1998. 72., 81. lábjegyzet), valamint az egyik Óföldeák-ürmösi lányka sírját, ahol a bal lábszár magasságában, a koporsón kívül fordult elő több darab22. A Kárpát-medencei szarmata sírok kagyló- és csigamellékleteivel a Kovács L. és Vaday A. szerzőpáros behatóan foglalkozott. Megállapították, hogy az iráni világban a szkítáktól kezdve használatban voltak. Nálunk elsősorban gyöngyök, föggők nyersanyagaként és - ritkán - kardok szerelékeként jelennek meg. Kisszámú előfordulásukat a szarmaták keleti eredetű hagyományaihoz, hitvilágához kötötték. Megállapították, hogy az édesvízi kagylók feltehetően nem feleltek meg a tengeri rokonaikhoz kötődő hiedelmeknek, ezért ezeket nem is használták. A sírokból ritkán előkerülő darabok másodlagosan, a betöltéssel -a talaj természetes elemeként - jutottak a sírföldbe23 (KovÁcs- Vaday 1999. 250-251.). A sztyeppen a kagylómelléklet adása jóval gyakoribb. A Kubán-vidéken már a Kr. e. I. századra datálható szarmata katakombákból ismerünk kagylómellékletet. Itt most csak a novokorszunszkajai 2. kurgán 6. sírját említem, ahol a - mienkhez hasonlóan - a láb végénél találták meg (Marcsenko 1995. 320. 6. kép, 321. 7. kép 8.). A kagyló később is felbukkan, például Uszty-Alma temetőjének II—III. századra tehető temetkezéseiben (Viszotszkaja 1994. Tabl. 16: 7-8, Tabl. 17: 9). A Marosszentanna-Csemyahov kultúrkör női sírjaiból elsősorban Cypraea és bíborcsiga függők ismertek, bár ezek főleg azokról a területekről származnak, ahol a szarmaták jelenléte jól kimutatható (Bobrovskaia 2001.224-225.). A pannonjai késő antik temetők összefoglaló elemzése nem említi a kagylómelléklet adás szokását (Lányi 1972.). A fent említett példáink alapján úgy gondolom, hogy esetünkben sem véletlenül került a kagyló a sír földjébe, hiszen a homokos talajban a környéken nem találtunk sehol másutt kagylót, ráadásul töredékünk a sírakna alján feküdt. Éppen ezért úgy vélem, hogy bizonyos esetekben talán mégis helyettesíthette a folyami kagyló a tengeri példányokat. 20 Gulyás Gyöngyi közlése szerint egy Ófoldeák-Ürmös II. lelőhelyen feltárt szarmata csecsemő sírjából bronzkori edény került elő (Gulyás 2014. XX. tábla 2.). 21 Az ásató beszámolója és a dokumentáció szerint egyértelműen tavi/folyami kagylóról van szó, de a lelet elkallódott. A Kárpát-medence szarmata anyagában viszonylag gyakori Cypraea és kauricsiga leleteket témánk szempontjából figyelmen kívül hagyhatjuk (Vaday 1989. 58. Abb. 7). 22 Sóskúti Koméi feltárása. A leletanyag közöletlen, a Móra Ferenc Múzeum Régészeti Raktárában helyezték el. Az információért fogadja köszönetemet! 23 Egy archaeozoologiai elemzés szerint a kagyló - mint fehérjeforrás - a korai telepeken éppúgy kimutatható, mint a későieken, ráadásul számuk valamelyest még emelkedik is (Tugya-Lichtenstein 2011. 149.). 124
