Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Pintye Gábor: Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában
Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában A kecske kedvelt eleme a görög/római mitológiának és ezzel összefüggésben a díszítőművészetnek.14 Gyakran jelenítették meg pásztoridilleken, hazánkban elsősorban a Kr. e. I. - Kr. u. III. században használt gemmákon láthatók (Gesztelyi 2000. 14., 44, 70, 118, 145-146.). A motívum a késő római korban is megvan: a Kr. u. IV. századi Camuntumból származó csont szíjvégeken bekarcolt kecskeábrázolás látható (Bíró 1997. 179-180. 193. 22. kép). A római kori germán világban a kecske ábrázolása meglehetősen ritka. Ha mégis felbukkan, mint például a Himlingoje lelőhelyről származó vödrön vagy a thorsbergi korongon, akkor valamilyen mitológiai/szakrális jelenetbe (isteni vadászat) illeszkedik (22. kép 1-2.). Lényeges számunkra itt az is, hogy a himlingojei leletet kapcsolatba hozták a szarmatákkal (Werner 1966. 17. Abb. 9-10, Lund Hansen 2003. 363.). Fontos megjegyeznem, hogy a sztyeppéi szarmata közegből származó állatok általában hegyi kecske vagy kószálj kecske jellegűek, míg a mi esetünkben egyértelműen egy fiatal házi kecske bakjáról van szó.15 A kecske mitológiai hátterét talán az iráni elemeket is hordozó, erős korai perzsa hatásokat mutató Pazirik kultúra árnyalhatja tovább. Itt elsősorban a paziriki lószerszámokra és a 11. bereli kurgán lómaszkjaira gondolok. A Kr. e. V-IV. századra keltezett leletek közül a bereliek a legérdekesebbek: a maszkokon egyértelműen hegyi kecske szarvakat formáztak (Rugyenko 1960. 274, Barkova 2000. 241, 245, SamaSev et alii. 2002. 258. Abb. 17, 259. Abb. 1, 264, 268, 270. Abb. 27, 273.). Itt kell visszatérnünk a vozdvizsenszki falerákhoz, melyekkel kapcsolatban V.I. Mordvinceva Tiszafüred-] Tiszafüred 19. kép Lipcsey-kert: bronz kecskeszobor (Vaday 1989. Taf. 112: 3. alapján) Fig. 19 Lipcsey-kert: bronze goat figurine (after Vaday 1989. Taf. 112: 3) 20. kép Debrecen-Hortobágyhíd 15. sír: import római edény (Maróti-Vaday 1980.1. tábla 2: a-b. alapján) Fig. 20 Debrecen-Hortobágyhíd grave 15: imported Roman vessel (after Maróti-Vaday 1980. I. tábla 2: a-b) 14 A kecske a görög és római mitológiában a bujaság, termékenység, bőség és a téli napforduló jelképe, de egyes szerzők a kecsketestű Kimérát a pokol kapujának őreként képzelték el. Megjegyzendő az is, hogy - az állat életmódjából adódóan - az erdők-mezők isteneinek Silvanusnak, Faunusnak vagy éppen Flórának szolgált társul vagy áldozatul. Gyakran jelenítették meg Mercurius kísérőjeként. Utóbbinál kiemelem az isten küldönc, valamint túlvilági kalauzoló szerepét (Mitológiai Enciklopédia 1998. I. 132-133, Mitológiai Enciklopédia 1998. II. 105, 177-178.). Mercurius és a kecske kapcsolatához, valamint a tiszafüredi lelet értelmezéséhez lásd Varga 2012.! 15 Vörös István meghatározása szerint a sztyeppéi eredet kizárható, csak az biztos, hogy az állat egyenes szarvú, aegagrus típusú volt. Megjegyzendő, hogy a Duna-Tisza közének szarmata településeiről származó archaeozoológiai anyagban a juh- és kecskecsontok aránya meglehetősen magas már a Kr. u. II—III. században is, és számuk a késői szarmata anyagban tovább nő (Tugya-Lichtenstein 2011. 148.). 121
