Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)

Régészet - Pintye Gábor: Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában

Pintye Gábor

17. kép

Ordoszi lemez (Rugyenko 1962. rísz. 54: e. alapján) Fig. 17

Plate from Ordos (after Rugyenko 1962. ris. 54: e)

A leletegyüttest a Kr. u. II. századra datálják (Maróti-Vaday 1980. 80., 91-92.1. tábla 2: a-b.).

Kecske domborművű képe látható a Kr. u. II—III. századra keltezett szarvasi szarmata női sírból származó mázas római edény frízének állatalakjai között (21. kép 1.). Közlője megjegyzi, hogy Bíró E. véleménye szerint az edény nem hétköznapi használatra készült, de nem is egyszerűen díszedényről van szó (Juhász 2002. 91., 97. 5. kép).

Talán még ennél is figyelemre méltóbb a Hajdúdorog-Szállásföldeken lelt bronz edényfül, melynek talapzatain két egymásnak háttal forduló kecske féldomborműve látható (21. kép 2.). Vörös I. véleménye szerint az állatok a kelet-kaukázusi túr fajba tartoznak. A publikáló a környék kerámiatöredékei alapján a Kr. u. III-IV. századi környezetből származtatta, ám készítését korábbra, valamely Duna-vidéki provinciába helyezte (Fodor 1990. 53-60. Abb. 1-2).

Teljes kecske sírba tételére jelenleg egyetlen közeli analógiát tudunk felhozni, a marosszentannai temető 64. sírját, ahol - a mi sírunkhoz hasonlóan - a koponya mögött került elő egy szintén összekötözött lábú kecske váza. Tudjuk, hogy az itteni temetkezések közül több tartalmazott kecskecsontokat (Kovács 1912. 330.). Egyes vélemények szerint a Marosszentanna-Csernyakov kultúrkör jelentős iráni népességet (késő szkíta, szarmata) is magába foglalt, de mindenképpen hatást gyakorolt rá a Feketetenger melléki iráni világ.13

18. kép

Flalántékcsüngők, ún. koltok 1: Verhnye- Jablocsnoje, 2: Sztroganov-gyüjtemény (Zaszeckaja 1968. rísz. 4: 4. és 4: 6. alapján)

Fig. 18

Temple pendants, so-called költs 1: Verhne- Jablochnoe, 2: Stroganov Collection (after Zaszeckaja 1968. ris. 4: 4 and 4: 6)

13 Erről legutóbb lásd Magomedov 2003.

120