Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Pintye Gábor: Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában
Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában felében, nagyjából a Csörsz-árkot követve jelentkezik. A szokás feltűnése mögött keleti migrációt sejtett (Kulcsár 1998. 19-20.). A hunkori sírokra a szarmata szállásterületen kívül eső vidékeken és Pannonia területén is jellemző e tájolás. Megfigyelhető, hogy a korábban helyiek által használt temetőkben az ilyen típusú sírok gyakran egyedülállóan jelentkeztek (Sági 1955. 187., Tomka 2001. 165., Kovács 2004. 127., 139.). Kiss A. véleménye szerint ez az irányítás egyenesen alán jellemző (Kiss 1994. 173-174.). A hunkorszak kelet-európai sztyeppéin túlsúlyban van az É-D-i irányítás (Párducz 1963. 58., Zaszeckaja 1994. 19. Tab. 22.). A Marosszentanna-Csemyahov kultúra sírjainak egy része és a nyugati gótok temetkezései általában szintén É-D-i, illetve ÉNy-DK-i tájolásúak (Kovács 1912. 253., Bóna 1961. 193., Bóna 1986. 115, 121.). Istvánovits E. a Tiszadob és Ártánd kör tájolási szokásait vizsgálva megállapította, hogy itt is, ott is feltűnnek É-D-i irányítású temetkezések, olyannyira, hogy a Mezőszemere-Kismarifenék lelőhelyen feltárt temetőben 6 esetet regisztráltak. Ezekkel kapcsolatban felmerült a germán hatás lehetősége (Istvánovits 2000. 198-199.). A sírgödör formája, mérete A sírgödör mindkét halott esetében lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú, viszonylag mély (82 és 105 cm) és hosszú (260-270 cm). Szélességük átlagosnak tekinthető. A sírgödör mindkét esetben jóval nagyobb, mint a halott, a láb vége és a sírfal közötti majdnem fél méteres részre minden bizonnyal valamilyen romlandó anyagból készült túlvilági útravalót mellékeltek. Hunkori sírok esetében a feltétlenül szükségesnél jóval hosszabb sírgödröt több helyen megfigyelték. Példának hozhatjuk fel Páty temetőjét (Oitományi 2001.43.). A Tiszadob kör sírgödreire is a nagyobb alapterület jellemző (Istvánovits 2000. 198). A halott sírba helyezésének módja Mindkét sír koporsós temetkezés volt. A 13. sír halottja esetében a koporsó a láb felé kissé szélesedett. Nincs keskeny sávban érzékelhető deszkanyom, így a fatörzs természetes formáját követő rönkkoporsót feltételezünk. A sírfalon körbehúzódó sötét, szemcsés elszíneződés és a jobb combcsont mellett kívül mutatkozó 2 cm széles sötétebb sáv alapján a 69.01. sír halottját nagyobb méretű ládába fektethették, abba téve a leölt kecskét és a korsót is. A halottak szabályosan összehúzott testhelyzete és a 69.01. sír alján és a váz felett érzékelt világos sáv/foltok arra utalnak, hogy a koporsóba tétel előtt bőr5 halotti lepelbe csavarták a halottakat (4. kép). Ez a szokás több hazai szarmata sírban jelentkezett. II—III. századi környezetben legutóbb Abony-Tatárhányás-dűlő 39. lelőhelyen azonosították (Kulcsár 1998. 29-30, Gulyás 2011. 141.). A 69. 01. sír esetében már említettük, hogy a sírban fekvő kecskeváz és az edény bontásakor a tárgyak alatt, illetve mellett faszenet és hamut figyeltek meg (6. kép 1.). Ezt a jelenséget a sírföldben több helyütt megfigyeltük. Már a szauromata (Kr. e. VI-IV. század) sírokban azonosították a tűzkultusz nyomait. Leégett sírépítményeket, a sírok faszerkezetének szeneseden maradványait vagy az égett mellékleteket a későbbi szarmata sírokban is dokumentáltak. Hazánkban feljegyezték néhány esetben a tüzelés nyomait, maradványait. Faszén jelenlétét újabban a már említett Abony környéki szarmata temető egyik sírjában rögzítették (Kulcsár 1998. 27, Kulcsár 1999. 49-50, Gulyás 2011. 141.). 5 Balogh Csilla (Móra Ferenc Múzeum) szóbeli információja szerint ez az elszíneződés vagy lenyomat bőr maradványa lehet.. 115
