Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Igor Prohnenko - Volodimir Mojzsesz - Mária Zsilenko: Kárpátalja középkori és kora újkori várainak kutatása
Igor Prohnenko — Volodimir Mojzsesz — Mária Zsilenko évszázados pereskedéshez vezetett a Drágfyakkal. A végítéletet 1506-ban Ulászló király hozta meg, Perényi Gábornak ítélve Királyháza várát. Dózsa György parasztiázadása idején Nyaláb menedékül szolgált a helybéli nemességnek. A felkelők ostromgyürűjét csak a Husztról a vár felmentésére siető Perényi Gábor érkezésének híre oldotta fel. A lázadás leverése után a Perényiek újabb területeket csatoltak uradalmukhoz. A mohácsi csatában Perényi Gábor elesett. Nyaláb várát özvegye, Frangepán Katalin örökölte. János fia nevelőjének Rotterdami Erasmus követőjét, Komjáti Benedeket hívta meg. Komjáti a várban fordította le magyar nyelvre Pál apostol 13 levelét. A fordítást Frangepán Katalin saját költségén adta közre 1533-ban Krakkóban, s ez lett az első nyomtatásban megjelent magyar könyv (SzÉKF.LY 1957. 19.). Perényi István 1575-ben bekövetkezett halála után Perényi Zsófia gyámja, Dobó Ferenc foglalta el a várat, de a XVI. század végére ismét visszaszállt a Perényiek fiúágára. A vár Bocskai, Bethlen, Rákóczi harcaiban nem szerepel, de háborús időben a környék nemessége rendszerint idemenekült. Gyakran tartottak itt nemesi összejöveteleket, de 1670. június 14-én Ugocsa nemessége már Tekeházán gyülésezett, mivel Nyalábvárban már nem volt erre lehetőség. Már ekkor híre szállt, hogy a császár le akarja romboltatni a várat, ami 1672-ben be is következett. Bár a kutatás jól megvilágítja Nyalábvár eseménydús történetét, régészetileg a várral 2007- ig gyakorlatilag nem foglalkoztak (csak 1881-ben folytattak ásatásokat a vár kápolnájának területén, melynek leletanyaga a Magyar Nemzeti Múzeumba került). A 2007. és 2011-2013. évi ásatások folyamán a vár stratigráfiájának meghatározása céljából összesen 124 m2-nyi területet tártunk fel (9. kép). A 2007. évi idényben két 3x2 méteres kutatóárkot nyitottunk. Az elsőt a vár központi épületének délkeleti falánál, a másodikat a várfalon kívül, az út melletti mélyedésben. 1. kutatóárok. Délnyugat-északkeleti tájolású, három oldalát kőfal képezi. A felső réteg (0-0,7 m) sötétszürke, jelentős mennyiségű csont- és kerámiatöredékekkel. Az utóbbiak között figyelemre méltó a 0,4 m mélyről származó, területünkön egyedi, jól iszapolt és kiégetett, egyenletes bordó edényoldal egy ép és egy törött fogóbütyökkel. Felületét szimmetrikus hólyagok fedik (10. kép 2,. II. tábla 1.). A középkori Európa kerámiái között a hasonló, minőségi edények különleges helyet foglalnak el. A több mint 100 lelőhely feltérképezése arról tanúskodik, hogy Morvaország területén, Lostice városában (Olomouci kerület) (Drobná 1957., Nekuda- Reichertová 1968. 150., Obr. 48) vagy annak környékén (Polla 1986. 232.) gyártották. V. Gos és J. Novák az adott területet észak-morvaországi kerámiagyártó régióként határolta körül (Gos-Novák 1978.). A kerámiatípus fő jellemzője a csengő hangúra égetés, melynek 10. kép Királyháza-Nyaláb vára, losticei típusú edény töredékei Fig. 10 Korolevo-Nyaláb Castle, fragments of a Lostice type vessel 210
