Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Bollók Ádám 2003. 165., Révész 2003a. 439.),14 holott egyértelműen kivehető az állat négylábú volta. Ugyanakkor Hampel József már 1900-ban, László Gyula pedig az 1960-as években helyesen állapította meg, hogy a jobb oldali állat nem más, mint szárnyas egyszarvú.15 A bezdédi lemez fentebb többször hangsúlyozott egyedisége, az ikonográfiát alkotó egyes elemek nem egyértelmű, illetve helytelen meghatározása, valamint a kutatásban uralkodó nézet, miszerint a X. századi Kárpát-medence tárgyain látható mindenfajta díszítés egységesen „pogány magyar” hitvilági értelmezést kíván, vezetett el oda, hogy bár a vizsgált emlék előkerülése óta nem egy szerző kísérelte meg eloszlatni a bezdédi lemezt körülvevő bizonytalanságokat, formai szempontú, az egyes elemekre külön-külön, illetve a kompozícióra összességében egyaránt kiterjedő részletes vizsgálatra máig nem került sor. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - a szóban forgó tárgy a rajta megjelenő kereszt alapján előbb a kereszténységnek a honfoglalás előtti magyarok közötti megjelenését szimbolizálta (Fettich 1931. 66., Fettich 1933. 388., Fettich 1935. 13., Moravcsik 1938. 211., Mesterházy 1994. 198.), majd máig ható érvénnyel a Kárpát-medencei magyarság szinkretikus hitvilágát példaszerűen bemutató bizonyítékká vált. Az 1960-as évektől előtérbe került nézetek szerint ugyanis a samanisztikus hitvilágú magyarság még valahol kelet-európai szállásterületein megismerkedett a zoroasztriánus vallás senmurvjával, illetve a kereszténységgel és annak jelképeivel - így a bezdédi lemezen nem mást látunk, mint a nagy világvallások szimbólumait és talán némely tanításait is saját samanisztikus hitvilági rendszerébe integráló magyarság szinkretizmusának par excellence megjelenését (Nagy 1971., Nagy 1971a. 48 49., Mesterházy 1992. 91., Mesterházy 1994. 201-202., Fodor 1996. 184., Fodor 2003. 345., Fodor 2004. 15., Fodor 2005.26.). Ám akármelyik interpretációs modellt tekintjük-amint nem egyszer más esetekben, úgy itt is - azzal kell szembesülnünk, hogy a következtetések levonására már azelőtt sor került, mielőtt a formai jegyek elemzése alapján a Kárpát-medencéből ismert tárgy egykori tágabb kontextusában került volna értelmezésre. így nem meglepő, hogy mivel a kérdéses emléknek sem a Kárpátmedencéből, sem Kelet-Európából nem sikerült jó párhuzamát fellelni, mindenki arra a következtetésre jutott, hogy a különféle eredetinek tűnő) elemek egy kompozícióba történő összeszerkesztése egy semmiféle formai előképet nem követő IX. vagy X. századi magyar mester műve kell, hogy legyen. E meggyőződéstől vezérelve azután már arra sem történt kísérlet, hogy a sénmurvhoz kötődő zoroasztriánus képzetek segítségével lehessen magyarázatot találni az állat feltűnésére a bezdédi lemezen,16 vagy hogy igazolni próbálják: a sénmurv nem pusztán díszítőmotívumként tűnt fel a X. században, hanem tényleges zoroasztriánus jelképként, s az átvétel közvetlen forrásai valóban zoroasztriánusok voltak. Nem született magyarázat a szárnyas egyszarvúnak e szinkretikus jelképek összességében betöltött szerepére sem - így az sem meglepő, hogy az általánosságban megfogalmazott szinkretikus képzetek említése mellett mindeddig csak néhány kísérlet történt a vizsgált lemezen 14 Kétségtelen, hogy e tévesztés nem Szabó 1961. 31., 22. lj. megjegyzésére megy vissza, amely szerint „[...] a közel-keleti dualisztikus szemlélet a saena-merego [a pahlavi sénmurv Avestai тэгэуа Saéna alakjának Sz. J. Gy. által használt változata - B.Á.] egy ellenlábasát is megteremtette, alakja azonban elmosódottabb és ábrázolására a klasszikus művekben nem törekedtek. Külsejéről csak annyit tudunk, hogy ez is szárnyas démon volt. Lehetséges, hogy őt láthatjuk viszont a bezdédi lemez baloldalán, a kérdés egyelőre nyitva marad.” A sénmurv „ellenlábasát”, azaz gonosz párját ugyanis a szövegek ugyancsak sénmurv néven említik, vő. Schmidt 1980. 18-19. (ennek magyarázatát lásd ugyanott!). A magyar szakirodalom azonban nem ezen az alapon tekinti sénmurvnak a jobb oldali állatalakot is. 15 Hampel 1900. 601., Hampel 1904. 150., László 1967. 130., követte őket ebben Dienes 1972. 61-62., Fodor 1996. 183. Ezt látva egyébként kissé meglepő, hogy a millecentenáriumi katalógusban a tárgy leírása során Fodor 1. előbb szárnyas egyszarvúnak nevezi a jobb oldali állatalakot, majd a következő oldalon sénmurvként, azaz saját - a szovjet kutatásból származó - szóhasználatában pávasárkányként azonosítja. E jelenségre már Marosi 1997. 163. lakonikus megjegyzéssel hívta fel a figyelmet: „egy állat, ami kétféle”... 16 A zoroasztrianizmus jelenlétét a IX-X. századi magyarok közötti feltételezi Mesterházy 1992., Mesterházy 1994.201-204. 94
