Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról látható kompozíció ikonográfiái, illetve ikonológiai értelmezésére. Az egyik első ilyen irányú próbálkozás László Gy. nevéhez fűződik, aki szerint a jelenet egésze erősen ... a két ragadozó közti ősre vagy istenanyára emlékeztet. Ezért az a nézetünk, hogy voltaképpen valami ilyesféle jelenetet ábrázol, csakhogy az idők folyamán ’pogány’tartalma kereszténnyé vált, az ősi istenség helyét a kereszt foglalta el. ” (László 1967. 130.) Az ebben az esetben igen sematikus értelmezést javasoló Lászlóhoz képest némileg másképpen érvelt Nagy Á., aki a kereszt két oldalán álló állatalakokat „ókeresztény jelképnek” tartotta - ám mivel a X. századi Kárpát-medencei lemezen „a szimmetrikus állatpár ókeresztény galamb- vagy pávakettőse helyébe az óiráni mondavilág pantheisztikus szörnyei kerültek, szembenállásukat mint a Jó és a Rossz örök küzdelmének jelképét kell értelmeznünk. ” (Nagy 1971a. 48.) Tulajdonképpen e két vélemény ötvözetét képviseli Mesterházy K. állásfoglalása, aki szerint „A ‘megkeresztelt’ életfa áll a középpontban, és kétoldalt a jó és gonosz lények veszik körül. ” (Mesterházy 1992. 91.) Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a lemezen feltűnő egyes elemek formai kapcsolatrendszerének felderítésével egy, a korábbiaknál egységesebb magyarázatot találjon e sokat hivatkozott tárgy által felvetett kérdésekre. Ám a lemezen látható ábrázolás fent említett páratlan volta miatt célszerűnek tűnik az egyes elemek - azaz a senmurv, a szárnyas egyszarvú, a kereszt és a növényi ornamensek - vizsgálatára külön-külön sort keríteni. A senmurv A tiszabezdédi tarsolylemezen egyik állatalak sem a természetben előforduló fajokhoz tartozik. Ugyanakkor az egyszarvúval ellentétben, amelynek-mint alább látni fogjuk —a valóságban is előforduló modelljei vannak, a másik állatalakot kutya- vagy sárkányszerű előtag, míg hátsó részét madár- vagy halfarok alkotja; testéből pedig egy pár szárny nő ki. A lényt - mint fentebb láttuk - a magyar kutatás az 1960-as évek óta senmurv ként határozta meg. A vizuális művészetek sénmurvja kompozit lény, melyet klasszikus (Vl/VII—XIII. századi) formájában kutya- vagy oroszlánszerű előtag, pávafarok és egy pár szárny alkot. E kompozit lény ábrázolásait elsőként K.V. Trever azonosította az iráni mitológiából ismert senmurvval (Trever 1933., Trever 1938.). Az általa felvetett azonosságot a kutatás nagyobb része hamar elfogadta,17 s mára olyan általánosan (el)ismert lett, hogy a legtöbben K.V. Treverre való hivatkozás nélkül használják e nevet a kérdéses kompozit lény megnevezésére. Az iráni mitológia sénmurvjának azonosságát a vizuális művészetek e kutyafejű, pávafarkú szárnyas lényével csak jóval később kérdőjelezte meg B.I. Marsak, aki az általa vizsgált kora középkori szogd freskók elemzése kapcsán figyelt fel arra a nyilvánvaló különbségre, amely a jól meghatározható tartalmúnak tartott szogd alkotásokon megjelenő senmurv ábrázolások, illetve a säsänida vizuális művészetek sénmurvként azonosított lényei között mutatkozik (Belenitskii- Marshak 1981. 70-73., Marshak 2002. 37.).18 B.I. Marsak szerint - ebben A.M. Belenyickijt követve - ugyanis e szogd freskókon egyértelműen azonosítható a mítoszok Rustamja, illetve az őt segítő senmurv, ám ezeken az ábrázolásokon nem az állat säsänida jellegű, szárnyas „kutya-páva” formája tűnik fel, hanem több, az antik kétos-hoz, illetve hippocampus-hoz jóval közelebb álló 17 Bár munkáját több ponton jogos bírálat érte, a művészetből ismert ábrázolások és a mitológiai lény kapcsolatáról vallott nézeteit első recenzensei is elfogadhatónak ítélték, így pl. Toll 1942. 464: „The general idea of Miss Trever’s book seems to be quite correct...”. 18 Ugyanakkor Marsak egyéb munkái egy részében maga is a Trever által javasolt értelemben használta a megnevezést (vö. legutoljára Marshak 1998.). 95
