Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Takács Melinda: Megjegyzések a X-XI. századi telepkerámia keltezési lehetőségeiről egy nyírségi település kapcsán
Megjegyzések a X—XI. századi telepkerámia keltezési lehetőségeiről egy nyírségi település kapcsán XI. század elé. A rádliminta a település egy későbbi fázisában való létezésére utalnak a fentebb tárgyalt objektumcsoportban megfigyelt szuperpozíciók is. A lelőhelyen tehát megnyugtató módon nem lehetséges a X-XI. századi időintervallumon belüli pontosabb keltezés. A rádlidísz alapján 13 objektum esetében számolhatunk azok XI. századi betöltődésével, a többi használatának idejét a X-XI. századon belül nem tudom meghatározni. A szakirodalomban előforduló egyéb kronológiai tényezők - technológiai csoportok, korongolatlan edény, bordás/hengeres nyakú edény, cserépbogrács, vonalköteg-díszek - az М3 autópálya 148/b. lelőhely anyagában nem rendelkeznek keltező értékkel, legalábbis a kora Árpád-koron belüli periodizációhoz nem elegendőek. A fogaskerékminta keltezéséről Mivel a lelőhelyen feltárt kerámiaanyag datálásánál a fogaskerékminta megléte jelenti az egyetlen fogódzópontot, nem haszontalan röviden áttekintenünk e díszítéstípus keltezési gyakorlatának kialakulását. A rádliminta datálásának meghatározása Parádi Nándor nevéhez fűződik. E téma szempontjából (is) alapvető, 1963-ban megjelent cikkének célja a pénzleletes középkori cserépedények öszszegyűjtése és az egyes kerámiatípusok pontosabb keltezése volt (Parádi 1963.). Az általa összeállított katalógusban 4 darab pénzzel keltezett Árpád-kori edény szerepel, melyek közül az egyiken rádlidíszítés található: az Andornaktályán előkerült edényben 150 darab Könyves Kálmán (1095- 1116) dénár volt, melyeket kivétel nélkül a király uralkodásának első éveiben vertek. Ezt egybevetve a halimbai köznépi temető sírkerámiáival kapcsolatos megfigyelésekkel, Parádi arra a megállapításra jutott, hogy „ a fogaskerékkel készített díszítés a XI. század végén, a XII. század elején terjedt el. ” (Parádi 1963. 223.) A fogaskerékminta keltezésének helyessége a csátaljai településrészlet feldolgozásakor újfent bizonyítást nyert (Cs. Sós-Parádi 1971.). Csátalján 1951 és 1953 között folyt leletmentő ásatás, melynek során egy Árpád-kori temető és egy 6 objektumból álló településrészlet került napvilágra. A telepobjektumok XI. századi keltezését valószínűsítette egy szórvány Szent László dénár és egy sarkantyú, s e datálással összecsengett a kerámiaanyagban sűrűn megtalálható rádlidíszítés. így a lelőhely kerámiaanyaga - úgy tűnik - igazolta az andomaktályai fazék kapcsán megfogalmazott tézist. Parádi ekkor így fogalmazott: „а XI. század második felében — a XII. század elején fogaskerekes mintával díszített edényeket már készítettek, de biztosra vehetjük, hogy az egész XII. század folyamán használatban voltak. ” (Cs. Sós-Parádi 1971. 132.) A rádliminta XI. század második felére, illetve XII. századra való keltezése azóta axiómává vált, datálásának helyességét ugyanis további ásatások sora igazolta. Az is előfordulhat viszont, hogy ez esetben a körkörös érvelés egy jellemző példájával állunk szemben. A rádlimintát is tartalmazó telepanyagokat ugyanis szerzőik többnyire Parádi 1963-as cikkére, majd pedig egymásra hivatkozva keltezik a XI. század második felére9 (kizárva az esetleges korábbi keltezés lehetőségét), így datálásának története mostanra követhetetlenné vált. Viszonylag korai keltezéssel találkozunk Esztergom-Szentgyörgymező településen, ahol a 6. ház stratigráfiája alapján (betöltésébe később beleástak egy Salamon dénárral keltezett gödröt) bizonyítható, hogy az objektumban talált rádlidíszes kerámiát a XI. század első felében használták (Lázár 1998. 76.). A fogaskerékminta keltezésének összetett voltára egy nemrégiben publikált Cl4-adat hívja fel a figyelmet: a ma Horvátországban található, a Dráva mentén fekvő Vitrovica-Kiskorija jug tele-9 Az egymásra hivatkozás példáit lásd pl. Szabó 1975., Kovalovszki 1980., Mesterházy 1983. 57
