Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Takács Melinda: Megjegyzések a X-XI. századi telepkerámia keltezési lehetőségeiről egy nyírségi település kapcsán
Takács Melinda pülésről több rádlidíszes töredéket közöl Tajana Sekelj Ivancan és Tatjana Tkalcec. Az edények radiokarbon kormeghatározással megállapított keltezése a IX. század második fele (Sekelj Ivancan- Tkalcec 2008. 117.). Eszerint még a földrajzi távolságokat és a díszítés divatjának terjedési sebességét figyelembe véve is kétségek támadhatnak a rádliminta keltezését illetően. A mai Magyarország területét (legalábbis annak északkeleti részét) illetően egy tényező viszont valóban utalhat Parádi keltezésének helyességére: a X-Xl. századi sírba tett edények vizsgálatainak eredménye. Az északkelet-magyarországi sírba tett edények összegyűjtését Merva Szabina végezte el 2008-ban, s az általa vizsgált 95 esetből rádlidíszítés egynél sem fordul elő (Merva 2008. 36-38.).10 11 Vizsgálata főleg a X. század tekintetében reprezentatív. Az ország más területeinek síredényei között is csak elvétve találkozunk fogaskerékmintával." Végszó Az Árpád-kori települések kutatása az 1950-es években, elsősorban Méri István munkásságának köszönhetően kezdődött meg, míg a telepkerámia keltezésének alapjait Parádi Nándor vetette meg a 60-as években. A X-XI. századi telepkerámia meghatározása az 1980-as évek végére már rutinszerűvé vált, ebben nagy szerepe volt Szabó János Győző, Kovalovszki Júlia és Mesterházy Károly tevékenységének, akik elsősorban a díszítésminták elemzéseire és - amikor lehetett - a telepanyagok egymással vagy sírkerámiával való összevetésére tudtak hagyatkozni. így mára kialakult egy kronológiai rendszer, melyben az adott kerámiaegyütteseket elhelyezve megállapítható azok viszonylagos kora, de ami korántsem oldott meg minden felvetődő kérdést. A kora Árpád-kor kerámiáját (néhány speciális leletegyüttest kivéve) jelenleg nem tudjuk egy másfél-két évszázados időintervallumnál pontosabban keltezni, hiszen az ekkoriban feltűnő két új tárgytípus, a bordás nyakú edény és a korongolt cserépbogrács, úgy tűnik, egyelőre nem alkalmas a kronológia további pontosítására. E bizonytalanságnak köszönhetően alakult ki egy jelenleg is tartó, a korai cserépbográcsok használatának idejével kapcsolatos vita Takács Miklós és Wolf Mária között. Esetükben egymásnak feszül két egymástól eltérő szemléletmód, amelyek egyúttal jelölik a jelenlegi magyarországi kutatás aktuális irányzatait. Takács Miklós a telepkerámia kronológiájának pontosítását a regionális kutatások irányában képzeli el, műveiben a X-Xl. századot egységes horizontként kezeli.12 Wolf Mária viszont éppen a X. és a XI. század egymástól elválaszthatóságát hangsúlyozza, s e két horizont közötti különbséget szerinte régióktól függetlenül is fel lehet ismerni (Wolf 2002. 56-57.). A fenti kutatóktól eltérő módszert alkalmaz Herold Hajnalka, aki keltezéseinél az edények díszítése helyett azok készítéstechnikájára fordít nagyobb figyelmet (lásd Herold 2004., Herold 2006.). Eddigi vizsgálataiból azonban úgy tűnik, a kialakult időkereteket így sem lehet tovább pontosítani. A kora Árpád-kori telepkerámia keltezésében segítséget jelenthetnek az olyan leletegyüttesek, ahol az edények mellett datáló értékű kísérőleletek (érme, fémtárgy) kerülnek elő. Erre kevés példa sorolható,13 így a legtöbb lelőhely feldolgozásakor kénytelenek vagyunk magából a kerámiaanyagból kiindulni. Az utóbbi években egyre általánosabbá vált a régészeti kerámiák anyagvizsgálata különféle természettudományos módszerekkel (PM, XRD, IR, XRF stb.).14 Ezek az elemzések 10 Köszönöm Merva Szabinának, hogy szakdolgozatának kéziratát felhasználhattam! 11 Ezek: Török 1962. 96., Kiss 1983. 150-151. 12 A kora középkori telepkerámia keltezéséről legutóbb: Takács 2012. 13 Kora Árpád-kori településeken előkerült fémtárgyakról: Langó 2010. 14 A különböző eljárások részletes ismertetéséről: Szilágyi 2011. 58
