Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Sóskuti Kornél: Szórvány fémleletek az Óföldeák-Ürmösön (M43, 9-10. lelőhely) feltárt késő szarmata településrészletről
Sóskúti Kornél sarkú négyzetet alakítottak ki. Függesztőfüle bordás tagolású. A rozetta az alföldi szarmata leletanyagban ritka, de nem egyedülálló. Madaras-Halmok lelőhelyen a 658. sírban töredékesen megmaradt ezüstlemezen hasonló rozetta részlete látható (Kőhegyi-Vörös 2011. 129. tábla 4., 6.). Legközelebbi analógiaként a szarmata érmeutánzatok egyik típusa említhető (Gohi. 1904. 17-20. ábra). Ezeknél a rozettához kiegészítő mintaként rendszerint kereszt, félhold és pontsorok kapcsolódnak. A csüngő másik felületén található négyzethez pontos formai párhuzam nem ismert, talán a már fentebb említett madarasi 658. sír másik töredékesen megmaradt ezüstlemezén kivehető minták említhetőek meg (Kőhegyi-Vörös 2011. 129. tábla 4., 6.). Az óföldeáki fémek között a viseleti elemek különleges csoportját alkotja hat fémgyöngy (II. tábla 9-13.). Míg az üveg- és féldrágakő gyöngy az egyik legjellemzőbb lelettípus a szarmatáknál, a fémgyöngyök meglehetősen ritkák. A hat óföldeáki közül egy bronzból, a többi - a lelőhelyen előszeretettel használt - ólomból készült. Méretük 0,5-2 cm közötti tartományokban váltakozott, formára az általános gömbös, kettőskúpos (II. tábla 10-11.), sokszögletű (II. tábla 13.), korong alakú (II. tábla 9.) mellett egy orsó forma (II. tábla 12.) is előfordult. A korábbi ismertté vált szarmata fémgyöngyök főként aranyból, ezüstből vagy bronzból készültek (Vaday 1989. 106.). Elég ezekhez említenem a korai aranyleletes horizonthoz kapcsolható darabokat (Kőhegyi 1984. 336.) vagy a késői temetőkben szórványosan előforduló ezüst- vagy bronzpéldányokat (Fodor 1997. Kát. 16/28). Maga az ólom nyersanyag sem egyedülálló: Madaras-Halmok 60. sírjából említhető egy fülbevaló kettőskónikus csüngős tagja (Kőhegyi-Vörös 2011. 15. tábla 3.). Csat, karika, veret Az övszerelékek között több csatkarika, csatpecek, szíjbújtató és övveret fordul elő (III. tábla 1-4., 11., 14-16.). A csatoknál megtalálhatóak az egyszerű, zárt karikák, valamint az összetettebb szerkezetű példányok. E tárgyak a többi viseleti elemhez és ékszerhez hasonlóan a település központjában szóródtak el (4. kép). A karikák közül a nagyobbak (III. tábla 11., 14—16.) minden bizonnyal textilöv összeerősítésére szolgálhattak: párhuzamaik a szarmata női temetkezések általános darabjai (Vörös 1981. 10. kép 3., 6-7.). A kisebbek minden bizonnyal nyakékek rögzítését szolgálták (III. tábla 9-10., 12-13.) a Szentes-Sárgaparton feltárt 40. sírban (Párducz 1950. 12. 26. tábla 1.) találthoz hasonlóan. A csatok közül kiemelkedő egy lapos bronzkarika, mely a tövénél egymással szembenéző állatfejekben (oroszlán) végződött (III. tábla 3.). A darab töredékes, eredetileg mind a két oldalon volt egy-egy stilizált fej, de csak egy maradt meg. A csatkarikák állatfejes díszítése a IV. századi római övéknél fordul elő. A katonai övék vagy övszerelékek előfordulása nem egyedülálló jelenség a szarmata barbaricumban (Istvánovits-Kulcsár 1994. 405-416., Vaday-Domboróczky 2001. 77-81.). A hasonló leletek száma alacsony, felhasználásuk sokszor másodlagos. Az óföldeáki csatkarika szórványként került elő, használatáról közelebbit nem tudunk. A lelőhelyen a IV. századi katonai szerelékek közül ez a darab nem egyedülálló, a 151. férfisírból egy bronz csatfibula került elő. Az állatfejes csathoz említhető analógia más lelőhelyről: hasonló, de más altípushoz sorolható példány Csongrád-Berzsenyi utca 2. sírjából (Párducz 1963. Taf. 1:1, Taf. 3: 7), valamint Szihalom- Pamlényi tábla 18. sírból (Várady 1997. 118. Kát. 16/17). A leletek között megtalálható egy tagolt bronz csatpecek, valamint egy ovális, enyhén megvastagodó csatkarika. Mindkettő jó analógiái említhetők Tápé-Malajdok A temetőből (Párducz- Korek 1946. 52. tábla 42., 56. tábla 15., 57. tábla 9.), valamint Sándorfalva-Eperjesről (Vörös 1982. 1. tábla 3.). Három különböző méretű és formájú töredékes veret eredetileg valószínűleg övhöz tartozott (V. tábla 1-3.). Mindegyik ólomból készült, a felerősítő szegecsekből egy-egy csonk maradt 510
