Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Sóskuti Kornél: Szórvány fémleletek az Óföldeák-Ürmösön (M43, 9-10. lelőhely) feltárt késő szarmata településrészletről
Szórvány fémleletek az Óföldeák—Ürmösön feltárt késő szarmata településrészletről csak meg. Mindhárom darabon láthatók a felerősítésre utaló jegyek: kettő esetében egy-egy rövid, töredezett szegecs (V. táblai., 3.), a harmadiknál egy bronzhuzal (V. tábla 2.). A szegecses darabok közül az egyik rombusz, a másik négyzet alakú. Az utóbbi széle erősen töredezett, felülete repedezett, előlapján néhány vésett vonal figyelhető meg. A harmadik darab erősen töredékes, alakja meghatározhatatlan. Külső felületén virágszirmos vagy rozettás díszítés látható, míg hátoldalán egy rövid, töredékes bronzhuzal fut keresztbe. A bronzhuzalt a veret belsejében két ólomlap közé ágyazták, és az eredetileg minden bizonnyal íves végződésével rögzítették az övhöz. A töredékes tárgy értelmezéséhez a Sándorfalva-eperjesi 1. sír hasonló felépítésű darabjai nyújtanak támpontot (Vörös 1982. 136. 2. tábla 2). Ezeknél ugyancsak két ólomlapka közé ágyaztak egy bronzhuzalt. A verettípus további párhuzamai az óföldeáki 9. és 10. lelőhelyen feltárt sírcsoportok egy-egy rablott temetkezéséből kerültek elő. A hasonló anyagból és technikával készített darabok felületét vékony, vésett díszű ezüstlemezzel vonták be; formájuk a késő római propeller veretekre emlékeztet, a készítés technikája azonban a fentebb említett példányokhoz köti őket. 3. A fémfeldolgozás emlékei A leletanyagban legkevesebb darabszámmal a fémmegmunkáláshoz köthető tárgyak szerepelnek: összesen 12 bronz és 18 szabálytalan, amorf, eltérő méretű ólomrög sorolható ebbe a kategóriába (V. tábla 5-12.). A bronzolvadékok között található két olyan darab, amelyeknél a beolvasztásra szánt tárgy eredeti alakja részben azonosítható. Ilyen a már fentebb említett edényfűi (V. tábla 4.), valamint egy bronzlánc részlete (V. tábla 7.). Az utóbbiból csak néhány torzult szem maradt meg az amorfra öszszeolvadt rög egyik részén. Az előkerült szabálytalan ólomolvadékok (V. tábla 6.) egy része - amint azt a fentebbiekben bemutatott tárgyakból látható - minden bizonnyal a szarmata településhez köthető. Azonban a fém könnyű megmunkálhatóságának köszönhetően más korszakokban is fontos alapanyag lehetett, amint azt a lelőhelyen talált újkori puskagolyók is jól példázzák. Az ólom nyersanyag az alföldi szarmata lelőhelyekre minden bizonnyal a római tartományokból kerülhetett, kész tárgyak formájában. Ilyen provinciális eredetű késztermékként említhető például egy Kompolt-Kistéri-tanyán talált tükörkeret (Vaday 1997. 95. Kát. 13/18). A fém megmunkálása alacsony olvadási hőfoka és könnyű alakíthatósága miatt különösebb technikai ismeretet nem igényelt. Ennek ellenére szarmata lelőhelyen csak néhány esetben tűnik fel, alacsony példányszámmal. Az eddig ismert példák közül az óföldeáki lelőhely kiemelkedőnek számít. Az ólomtárgyakat Tápé-Malajdokról, Sándorfalva-Eperjesről, Madaras-Halmokról vagy Kompolt-Kistéri-tanyáról már említettem, mellettük további lelőhelyek is felsorolhatóak, így Csongrád-Berzsenyi utca 4. sír, ahol a pajzsdudor belső oldalába helyeztek ólmot, minden bizonnyal nehezék gyanánt (Párducz 1963. 20. Abb. 5., 1.). Említhetők még további Csongrád megyei lelőhelyek, például Felgyő-Kossuth utca (Ormándy 1996. 33.), Kiskundorozsma-Daruhalom-dűlő (Mészáros-Sóskuti 2005.) vagy Szeged-Kundomb.8 A felgyői sír három dudoros gyűrűt tartalmazott (Ormándy 1996, 33; 3. kép 4). A daruhalmi 191. sírban a bolygatott vázrészek között három amorf, fehérre korrodálódott fémdarab volt, melyeknek egyik oldalára bronzlemezt helyeztek.9 A kundombi 260. sírban eltemetett nő Móra Ferenc Múzeum, Régészeti Adattár: 1140-86/92-93. Az avar sírok között elhelyezkedő temetkezés újraértelmezését Pintye Gábor végezte el (Pintye 2011.). 9 Móra Ferenc Múzeum, leltári szám: 2007.4.2349. 511
