Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Sóskuti Kornél: Szórvány fémleletek az Óföldeák-Ürmösön (M43, 9-10. lelőhely) feltárt késő szarmata településrészletről
Sóskúti Kornél időhatárok közé keltezhető. Az érmék 80%-a IV. századi kisbronz, néhány III. századi verettől eltekintve a többi darab II. századi, jó minőségű ezüst. A szarmata lelőhelyeken előforduló érmék jelentős részének csak egy terminus post quem keltező érték tulajdonítható, pontosabb kormeghatározásra csak kevés esetben alkalmasak. Kiváltképpen igaz ez a II. századi, jó minőségű ezüstökre, melyek a 1V -V. századi szarmata leletegyüttesek általános tárgyai között említhetők (Kőhegyi 1972. 104., Kőhegyi 1974. 114., Vörös 1982. 160.). AIV. században ismételten felélénkülő szarmata-római kapcsolatoknak nem csak történeti alapja ismert, hanem a régészeti leletanyagok is igazolnak egy késői, viszonylag intenzív kontaktust. A IV. században az Alföldön a III. századhoz képest megélénkült az éremforgalom. Ezt korábban főként a Duna-Tisza közén és a Csörsz árok szomszédságában tapasztalták (Fülöp 1976. 259.). A most tárgyalt lelőhely kapcsán látható, hogy ez a folyamat a Tiszántúlon is nyomon követhető. Az érmék nagyszámú előfordulására adható magyarázatok mindegyikével kapcsolatban hozhatunk érveket és ellenérveket egyaránt. A kérdések eldöntéséhez további, az óföldeákihoz hasonló korú és szerkezetű/fúnkciójú településeken elvégzett műszeres felderítések szolgálhatnak olyan információkkal, amelyek közelebb vihetnek a leletegyüttes pontos értelmezéséhez. Pipereeszközök, edények A használati tárgyak csoportjához sorolható két tükörtöredék (IV. tábla 11., 13.) és egy különleges formai felépítésű csipesz (IV. tábla 12.). A tükrök sima, díszítetlen, egyik oldalon enyhén domború, 6-8 cm átmérőjű példányok. A női piperekészletek általános leletei a szarmata temetkezésekben (Istvánovits—Kulcsár 1993. 11-12.), településekről azonban korábban ismeretlenek voltak. Az elmúlt évek nagyberuházásaihoz kapcsolódó mentőfeltárásokon végzett műszeres leletfelderítésnek köszönhetően több lelőhelyről kerültek elő kisebb-nagyobb töredékeik, így Makó-lnnenső Jángorról (Sóskúti s.a.), valamint egy tiszaburai szarmata településről (Füzesi-Sebők 2009.). A csipeszek is főként temetkezésekből voltak ismeretesek, de napjainkra több késő szarmata település emlékanyagaként napvilágra kerültek (Füköh-Sóskuti 2009.). Az eszközleletek közé sorolható néhány bronzedény darabja és több szabálytalan, alaktalan, töredékes és torzult bronzlemez töredéke (IV. tábla 1-9.). Széles szájnyílású bronzedényhez tartozik egy megvastagodó, öntött perem (IV. tábla 10.),5 valamint említhetek egy korsót (V. tábla 4.), melynek a fülén látható elváltozások alapján elkezdték a beolvasztását. Két szegecsekkel átütött lemeztöredék valószínűleg faedény peremét díszítette (IV. tábla 2., 7.). 2. Ékszerek, viseleti elemek A műszeres felderítés során előkerült ékszerek és viseleti elemek a második legnagyobb darabszámú leletcsoportot képezik. Ide sorolhatóak a fibulák, csüngök, gyöngyök, karperecek, karikák és övcsatok (I—III. tábla). A használati tárgyakhoz hasonlóan itt is elmondható, hogy a leletek túlnyomórészt hiányosak, töredékesek és másodlagosan deformálódtak. Anyaguk változatos, főként bronz, de megtalálhatóak a kisebb ezüstök és a nem túlzottan gyakori ólomból készült tárgyak is. A feltárt területen - az érmékkel ellentétben - kizárólag a lelőhely központjában fordultak elő, szóródásukban különösebb szabályszerűség nem állapítható meg (4. kép). 5 Ugyanazon edény másik peremtöredéke az egyik gödör betöltéséből került elő. 506
