Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)

A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Sóskuti Kornél: Szórvány fémleletek az Óföldeák-Ürmösön (M43, 9-10. lelőhely) feltárt késő szarmata településrészletről

Szórvány fémleletek az Óföldeák-Ürmösön feltárt késő szarmata településrészletről Fibula A leletcsoportba összesen 16 fibulatöredék tartozik, melyek mintegy harmada római vagy római formából eredeztethető (3 erős profilú és 2 emailos), a többi szarmata (egy- és kéttagú alá- és oldalt hajlított lábú) gyártmány. Az emailos darabok az ívfibulákhoz, azon belül eltérő alcsoportokhoz sorolhatóak (Patek 1942. 45-50.). Az egyik egy szinte teljesen épségben megmaradt (csak tűje hiányzik), egyenlő karú fibula (I. tábla 1.), melyhez a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található egyik ismeretlen magyarországi lelőhelyről származó darab áll közel (Kovrig 1937. 15. tábla 158.). Kengyelét tégla­lap alakú, áttört felületű lemez képezte, melynek felső ívszakaszán téglalap alakú mezőt képeztek ki az emailbetétnek. A zománcnak kialakított rekesz és a kengyel szélét hullámvonallal díszítették. Ez a hasonló fibulatípusokon rendszeresen fellelhető díszítő- vagy tértagoló elem (pl. Böhme 1972. Taf. 2: 28, Taf. 5:319, 324—329, Taf. 24: 942, 945-946). A kengyel két vége áttört, négyes mezőkre osz­tott. A fibula két vége szimmetrikusan elhelyezkedő, stilizált állatfejekben végződött, a szemnek ki­alakított üregekbe eredetileg sárga vagy sárgásbarna üvegbetétet helyeztek. Tűjének rögzítésére ún. szorítópofa szolgált, a tűtartó viszonylag alacsony, rövid lemez, felületét egy kerek lyukkal ütötték át. A tűtartó ilyen jellegű tagolása hasonló daraboknál általánosan megfigyelhető (Kovrig 1937. 15. tábla 158., Sellye 1939. 10. tábla 23b., Peskar 1972. Taf. 19: 1). Az emailos fibulák csoportjában ez az egyik legkorábbi típus, a Rajna-vidéki katonai táborok anyagában gyakori, az onnan ismert pél­dányok emailbetéteire általánosan jellemző, hogy csak egy színt alkalmaztak (Sellye 1939. 7.). A darab egyedülálló, az Alföld szarmata lelőhelyein analógia nélküli. A másik óföldeáki lemezes kengyelű emailos fibula (I. tábla 3.) másik alcsoporthoz sorol­ható. Tűszerkezete hüvelycsuklós kialakítású, a kengyele háromszög alakú lemez, melynek felüle­tét három sorra tagolható, farkasfogszerűen egymás mellé elhelyezett háromszög alakú rekeszek ta­golják, belsejükben sárga és vörös emailbetéttel. A kengyel és a rugószerkezet találkozásánál egy enyhe bordás tagolást alakítottak ki. A háromszög kengyelű fibulák további csoportokra osztható­ak (Patek 1942. 46.), de az óföldeákit a láb hiánya miatt nem tudjuk besorolni. Annyi bizonyos, hogy nem az állatfejekben végződő altipushoz tartozott. A háromszög kengyelű darabok a Rajna-vi­­dékről és Germániából ismertek, az óföldeáki példány minden bizonnyal valamelyik Rajna-vidéki manufaktúra terméke lehetett (Patek 1942. 46.). Az egyenlő karú, állatfejes fibulatípus az alföldi anyag alapján kidolgozott rendszerben nem szerepel (Vaday 2003. 315 421.). Az állatfej megtalálható az 1/3/2. és 1/3/3. típusnál, az óföldeáki a teljessége miatt egy új csoportot képvisel. A háromszöges kengyelű darab szintén egy újabb alcso­portot jelent, hasonló elemek az I. főcsoporthoz tartozó típusoknál láthatóak, de ezzel sem teljes a formai megegyezés (Vaday 2003. Fig. 2). A fötípus előfordulása az alföldi szarmata lelőhelyeken viszonylag ritkább, a hozzá hasonló, íves emailbetétes fibulák összesen hat lelőhelyről voltak ismer­tek (Vaday 2003. Fig. 2). A Körös-Maros közéről a típusból korábban egyetlen darab sem volt ada­tolt, az ismert hat lelőhely a Duna-Tisza-közén és a Tisza mentén helyezkedett el (Vaday 2003. Fig. 2). A fibula előfordulásának jelentősége abban áll, hogy a Tiszántúl szarmata benépesítése után ezek a ritka darabok a legkorábbi leletkörökhöz kapcsolhatóak. Az elmúlt években az óföldeáki lelőhely környékén végzett feltárások során a közelben fekvő Jángor nevű makói határrészből további hason­ló formai jegyeket viselő darab került elő (Sóskúti s.a.). A három erős profilú fibulatöredék közül kettőnél a láb és a kengyel egy részlete (I. tábla 2., 4.), a harmadik példánynál a fej és a rugószerkezetet tartó húrhorog maradt meg egy rövid, deformá­lódott rugóhoz tartozó bronzhuzallal (I. tábla 6.). A darabok Kovrig Ilona 8. tipológiai csoportján belüli altípusokhoz tartoznak (Kovrig 1937. 116-119.). Két példány esetében - ahol a tütartók rész­ben megmaradtak - lehetséges közelebbi adatokat megállapítani a formáról és időrendről. Az egyik 507

Next

/
Oldalképek
Tartalom