Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Sóskuti Kornél: Szórvány fémleletek az Óföldeák-Ürmösön (M43, 9-10. lelőhely) feltárt késő szarmata településrészletről
Szórvány fémleletek az Óföldeák—Ürmösön feltárt késő szarmata településrészletről a thessalonicai, a constantinopolisi, a nicomediai, valamint közelebbről nem ismert keleti verdékből származott és csak 27%-ban fordultak elő a sisciai vagy aquileai verdék érméi. A kisbronzok sorát tovább színesítette egy átfúrt, csüngőként használt szarmata érmeutánzat. Az előlapon valószínűleg egy portré lehetett, de erősen megkopott, csak néhány vonalrészlet vehető ki. Hátlapi érmeképét egy küllős kerék és egy félhold alkotta. Körirata kopott, a megmaradt karakterek „Ilii” jelekből állnak. Analógiái alapján föggesztőfüle lehetett, amely letörött; a további használathoz átfúrták. A típus legtöbb épségben megmaradt példányán az érme lapjával együtt kialakított függesztőful található. Ahol a fül hiányzik, az érmét csaknem mindig átfúrták. Ez arra utal, hogy eredetileg nem pénznek készült, hanem csüngőnek (Gohl 1904. 10-19. ábra, Kerényi 1955. 19.). Gohl Ödön gyűjtése óta több lelőhelyen kerültek elő újabb példányok. A Szentes-Jaksor 2. sírjából előkerült 3 darab nyakláncon szerepelt (Csallány 1936. 74. 43. t. 14.), a mezőtúri (Vaday 1989. Taf. 2: 1-3) át volt fúrva. Az óföldeáki érmék egy részét csüngőként használták. A II. századi ezüstök közül ötöt, a késői bronzok közül kettőt átfúrtak. A szokás az alföldi szarmatáknál gyakori (Kőhegyi-Vörös 2011. 128. t. 13., 130. t. 6-7.). Az érmék magas számának megfelelően szóródásuk is a legszélesebb körű. Előfordultak a régészeti objektumokkal nem fedett nyugati nyomvonal szakaszon, valamint a feltárt terület keleti részén található utolsó objektum feletti humuszban is. Az alföldi településekről korábban csak szórványosan előkerülő római érméket ismertünk. A Csongrád megyei szarmata lelőhelyekről több mint 300 veret származik, melyek közül mindössze 30 fordult elő településen, a többi temetkezések melléklete (Nagy 1982.). Az Óföldeákon tapasztalt magas érmeszám valószínűleg nem egyedi jelenségként értelmezhető, sokkal inkább a korábbi kutatások kevésbé kifinomult módszereivel magyarázható. Csongrád megyében a szarmata települések régészeti vonatkozású műszeres leletfelderítései 2008-tól indultak meg. Több alföldi településen elvégzett fémkeresős vizsgálat bebizonyította, hogy más lelőhelyeken is tapasztalható római érmék intenzívebb előfordulása (pl. Felsőpakony-Páskom — Zsoldos 2007.). Olyan is előfordult persze, ahol a nagy felület felmérése ellenére mindösszesen néhány veret került elő (pl. Kecskemét-Mercedes-Benz gyár, RL-05 lelőhely - Wilhelm 2009., RL-11 lelőhely - Füköh-Sóskuti 2009.). A jelenség magyarázatához a lelőhelyek teljes körű feldolgozása szükséges, ami választ adhat a hasonló időszakokra keltezhető településeken tapasztalt eltérő érmemennyiség okára. Az Óföldeákon tapasztalható nagy számú érme előfordulására több magyarázat adható: 1. A terepi munkálatok során felmerült annak lehetősége, hogy az érmék esetleg egy kincslelet szétszántott részei lehetnek. Ennek ellentmond, hogy szóródásuk nagy felületre lokalizálható, illetve, hogy a leleteknek nem volt egy központi, magasabb darabszámot szolgáltató „magja”. 2. A másik lehetséges magyarázat felhasználásuk nyersanyagként. Mind a felszíni leletek között, mind a feltárás során előkerültek fémmegmunkálásra utaló tárgyak. Ennek tükrében a bronzérmék szolgálhattak nyersanyagul. E kézenfekvő magyarázatot gyengíti egyfelől, hogy az érmék közt nem csak bronz fordult elő, hanem ezüst is; másfelől az, hogy többségük AE4, azaz a forgalomban lévő érmék között a a legkisebbek. Nagyobb darabokból összesen egy AE2 és hat AE3 méretű darab volt az anyagban. Más lelőhely tapasztalata alapján a nyersanyagként hasznosítás nem elképzelhetetlen: a Tiszaföldvár-Téglagyáron előkerült bronzöntö műhely nyersanyagai között több darabolt érme is beolvasztásra várt (Vaday 1992. 9.). A nyersanyag felhalmozás ellen szól a leletek szóródása: viszonylag nagy kiterjedésű területen fordultak elő, nem egy feltételezhető műhelykörzet körül koncentrálódtak az érmek. 3. Egy további magyarázat lehet, hogy fizetőeszközként folyamatos használatban voltak a pénzek. Ezt igazolni látszik a leletek területi megoszlása, illetve, hogy a veretek jelentős része szűk 505
