Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Bacskai István: A műszeres leletfelderítés szerepe a régészeti kutatásokban
A műszeres leletfelderítés szerepe a régészeti kutatásokban Bácskái István „A rossz ásatás nemcsak idő- és pénzpocsékolás, hanem félrevezetés is lehet. ” (Bakay Kornél) Napjainkban, amikor a gazdasági fejlődés jelentős mértékben alakítja át azokat a területeket, amelyek természetesen magukba foglalják az ismert és a még fel nem térképezett régészeti lelőhelyeket, a régészetnek új kihívásokkal kell szembenéznie. A többhektáros beépítésekkel, tereprendezéssel érintett felületek soha nem látott nagyságú régészeti feltárásokat eredményeztek. Ezekben az esetekben szakítani kellett a régi feltárási technikákkal. Az évtizedekkel korábban végzett ásatások fő jellemvonása volt a régészeti objektumokat elfedő talajréteg szinte kizárólag kézi erővel történő eltávolítása, és a munka precíz elvégzéséhez rendelkezésre álló idő. Az 1990-es évektől azonban színre lépett a tőkeerős nagyvállalkozó, aki elsősorban a pénze gyors megtérülését tartja a legfontosabb szempontnak. Valljuk be őszintén, hogy számára a legtöbb esetben a régészeti feltárás csak szükséges rossz, amelyen a lehető leggyorsabban túl kell esni. A régészeti feltárás alapvető jellemzője, hogy megsemmisíti a feltárt objektumokat, azaz az ásatás egyszeri és megismételhetetlen. A munka során erre a tényre mindig figyelemmel kell lennünk! A rendelkezésre álló - sokszor szűkre szabott - időben kell a megfigyeléseket megtennünk és dokumentálnunk. Ez a mai nagy felületű, határidők korlátái közé szorított feltárásokon mind nehezebb. Meg tud-e felelni a régészet ezeknek a kihívásoknak? Adattári feljegyzésekből és terepbejárások tapasztalataiból valószinűsíthetjük, hogy a beruházási területen van-e régészeti lelőhelyünk. Lelőhely esetén a legnehezebb dolog annak megállapítása, hogy mekkora a kiterjedése. A felszíni leletanyag szóródása nem minden esetben szolgáltat pontos adatokat. Temetők esetében nagy mennyiségű kerámia híján legtöbbször csak a topográfiai jellemzőkre, rosszabb esetben a szántás által felszínre hozott csonttöredékekre hagyatkozhatunk. Ha a szántás mélysége nem éri el a sírok szintjét, vajmi kevés esélyünk van a lokalizálására. Műholdas felvételek vagy légifotók alapján olykor megközelítő képet kaphatunk a kutatandó terület nagyságáról. Pontosabb adatokkal támogathat bennünket a geofizikai vizsgálat. Temetők felderítéséhez jelenleg ez lehetne a legalkalmasabb roncsolásmentes módszer. A vizsgálat alkalmazásakor rendszerint megállapítható az objektumok száma és a lelőhely kiterjedése. Az eltávolítandó fold mennyiségét, deponálási területigényt fürásminták alapján többé-kevésbé ki tudnánk következtetni. Ez mind a beruházó, mind a földmunkát kivitelező vállalkozó vagy a feltárást végző intézmény számára hasznos lehet a szerződések megkötésénél. Ezeket a vizsgálatokat célszerű lenne már NyJAMÉ LV. 2013. 485^197. 485
