Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Hollók Ádám tennék. Ugyancsak nem kényszerítő erejű e tekintetben a lemez stílusa, amely jelentősebb eltérések nélkül követi a X. századi Kárpát-medencéből ismert fém műves-termékek stílusát. Ennek fényében joggal fogalmazta meg kétségeit Mesterházy Károly, utalva arra, hogy nemcsak a X. századi Kárpát-medencei hagyatékban fennmaradt Karoling eredetű tárgyak (pl. a benepusztai szíjvég vagy a rétközberencsi lemez) ornamentikája és stílusa jellegzetesen Karoling, hanem a IX. századi morva és pannonjai Karoling peremkultúrák Karoling tárgyai is összetéveszthetetlenül magukon viselik nyugati eredetük jegyeit.219 Úgy vélem, hogy egy további szempontot is érdemes megfontolnunk, amely az „ízig-vérig Karoling” vagy „Karoling iskolázottságú mesterre utaló jegyeket hordozó” vitát ugyan nem döntheti el, de talán segíthet a probléma pontosabb megfogalmazásában. Meyer Shapiro (Shapiro 1953.) mutatott rá, hogy a középkorban a műalkotások stílusát általában a megrendelő ízlésvilága (jelen esetben a korabeli Kárpát-medencei ornamentális kör stílusa[i]) határozta meg, míg az alkalmazott vizuális kifejezőeszközök inkább a készítő mester ismereteit, kulturális hovatartozását tükrözték. A bezdédi lemez „magyar” stílusának és „Karoling” képi nyelvének találkozása ennek fényében akár arra szolgáló adalék is lehet, hogy a férfiviseletre erős hatást gyakorló Karoling iparművészet befolyását mutató pannonjai, horvát és morva iparművészethez képest a Kárpát-medencei X. századi (magyar honfoglalás kori) stílus sokkal önállóbb volt, így az „idegen” eredetű képi nyelvet képes volt sokkal erősebben a saját arculatára formálni, mint az említett Karoling peremkultúrák. Másrészről figyelmet érdemel, hogy az ún. morva ornamentális körnek - főként a női viselet elemeit tekintetbe véve - erős késő avar gyökerei is vannak (vö. Szőke 1960., Mesterházy 2000., Szőke 2011.40^41.), azt pedig tudtommal eddig nem vizsgálták, hogy ez a késő avar gyökerű kör vett-e fel Karoling vizuális elemeket, s ha igen, akkor ez morva avagy „idegen” mesterek útján történhetett-e? Mindezeket figyelembe véve nem tartom lehetetlennek, hogy a Kárpát-medencét a IX. század végén birtokukba vevő magyarok iparmüvészete meríthetett az újonnan megszerzett területek korábbi urainak tradícióiból annak ellenére, hogy az ilyen jellegű hatásokat mutató tárgyak egyben szorosan illeszkednek a X. századi megrendelők által támasztott igényekhez. Exkurzus: a bezdédi tarsoly szíjazatát díszítő veretek Érdemes itt röviden kitérnünk a tiszabezdédi tarsoly bőrszíjazatát díszítő négyzetes veretre és szíjvégre, amelyek Fettich N. első munkái óta a bezdédi tarsoly kulturális hovatartozásának és kronológiai helyzetének megítélésében jelentős szerephez jutottak. Fettich ugyanis az általa niellóval díszítettnek vélt négyzetes veret és spirális díszű szíjvég gnyozdovói kapcsolataira, valamint a tarsolylemez vörösréz alapanyagára és az állatalakok vélt csemyigovi párhuzamaira utalva arra a megállapításra jutott, hogy a bezdédi lemez és díszítményei egyaránt a magyarok IX. századi varég kapcsolatainak, illetve a tárgyegyüttes levediai készülésének bizonyítékai (először és legrészletesebben: Fettich 1931.57-68.). Ugyancsak a nielló használata alapján utalta a korabeli normann kapcsolatok sorába a benepusztai szíj véget is (Fettich 1931. 62.) - azaz egy olyan tárgyat, amelyről mára minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy 900 körül, azaz a késő Karolingkorban Észak-Itáliában vagy a svájci-bajor térségben készült (Wamers 2005. 310.).220 Sőt, Fettich a 219 Mesterházy Károly opponensi véleményében így fogalmaz: „A rétközberencsi valóban Karoling minta, a benepusztai szíjvég, a Karoling birodalom perifériáján felvirágzó ó-horvát és nagymorva művészet emlékei közt nem találunk olyan Karoling tárgyat, amely nem ízig-vérig Karoling lenne.” Itt is külön köszönetemet fejezem ki segítségéért! 220 Korábban már Arbman 1942. 312-313. is a Karoling világba, bár inkább annak perifériájára helyezte e szíj vég készítését, míg Lennartsson 1997/98. 582. egyértelműen egy eredeti Karoling tárgynak a perifériákon készült imitációjaként értelmezte. 164
