Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról nielló korabeli skandináviai használatának perdöntő voltáról olyannyira meg volt győződve, hogy e közegben hivatkozott „a koppenhágai múzeum feliratos szíjvégére” (Fettich 1931. 61.), amely szintén nem más, mint egy, a vikingek által a Karoling Birodalom területéről rabolt, s másodlagosan fibulává átalakított, eredetileg a lotharingiai térségben készült IX. század közepi Karoling szíjvég.221 Mindezzel természetesen véletlenül sem a nielló tárgyak hosszú sora által jól adatolt viking kori használatát kívánom kétségbe vonni, pusztán arra utalok, hogy ezek éppen úgy ismertek voltak a Karoling Európában, mint a kelet-európai varég központokban és Bizáncban. A Fettich által niellóval díszítettként meghatározott, s gnyozdovói készítménynek tartott bezdédi négyzetes verettel és szíjvéggel (Fettich 1931. 61., Fettich 1933. 387., Fettich 1937. 76.) kapcsolatban azonban komolyabb probléma adódik: valójában nem niellódíszesek.222 A négyzetes veret223 réz alapú ötvözetből224 készült öntéssel, amelyet azután ezüsttausírozással díszítettek. Vékony ezüstszálakat tausírozott az egykori ötvös a szintén réz alapú ötvözetből225 öntött szíjvégbe226 is. Ez a tény természetesen nem feledtetheti el velünk a már Fettich N. által hivatkozott, a Csernyigov-Gnyozdovo körből ismert, a bezdédi véretekhez a megszólalásig hasonlító vereteket.227 Hasonló a helyzet a bezdédi tarsolyhoz tartozó spiráltausírozott szíjvéggel is, amelynek párhuzamai meglehetősen egységesen 221 A korábbi irodalmat és a szíjvég meghatározását lásd Cat. Frankfurt 2005. 95. 222 Nielló nyomát sem a makroszkopikus, sem pedig az XRF vizsgálat nem tudta kimutatni. Ezzel a Kárpát-medencei niellódíszes tárgyak száma három biztos adatra csökkent: a benepusztai Karoling szíjvégre (Wamers 2005.) és a Piliny- lcshegyi görög feliratos bizánci csüngőre (Nyáry 1873. 27. ábra), valamint a karosi 11. temető 7. sírjának Karoling csatjára (Révész 1996. 13. t. 14.). A szakirodalomban szintén niellódíszesként kezelt ismeretlen lelőhelyű szórvány veret (Fettich 1937. 50. t. 4-5., Mesterházy 1989/90. 239. 9. kép 6.) a bezdédi és a kelet-európai párhuzamok fényében ugyancsak ellenőrzésre szorul. 223 Magassága: 1,4 cm; szélessége: 1,38 cm; vastagsága: 0,1 cm; tömege: 2,85 g. Hátoldalán három egybeöntött, különböző mértékben kalapált szegecs látható, az egyiken megvan a rögzítésnél használt ellenzőlapocska. A szegecsek hossza: 0,3 cm, átmérőjük: 0,15 cm. 224 Az XRF mérés szerinti anyagösszetétele (May Zoltán mérése) a hátoldalon mérve: Cu: 94,877%, Sn: 2,117%, Sb: 0,104%, Pb: 0,910%, Zn: 0,241%, Ni: 0,036%, Fe: 0,115%, Mn: 0,019%; az előoldalon mérve: Cu: 68,209%, Ag: 28,784%, Sn: 1,198%, Sb: 0,118%, Pb: 0,885%, Zn: 0,041%, Au: 0,167%, Fe: 0,106%, Cr: 0,115%, Bi: 0,266% (az ezüst nagy százalékarányú jelenléte alapján egyértelmű, hogy a mérési pontba a mérőműszer sajátosságainak következtében a tausírozott felület is beleesett). 225 A szíjvég hátoldalán a teljes felületet lefedő rögzítőlap miatt nem lehetett mérési pontot kijelölni, így az egyetlen mérésre az előoldalon kerül sor, ahol az XRF mérés szerinti anyagösszetétele (May Zoltán mérése): Cu: 72,786%, Sn: 3,667%, Sb: 0,173%, Pb: 1,655%, Zn: 0,072%, Au: 0,198%, Ni: 0,061%, Fe: 0,0463%, Bi: 0,107%, AG: 20,433% (az ezüst jelenlétéhez lásd az előző jegyzetet!). 226 Hossza: 2,2 cm; szélessége: 1,25 cm; vastagsága: 0,1 cm; tömege: 3,15 cm. Hátoldalán négy szegecs látható, a szíjvég egyenes vége felőli kettő egybeöntött, míg a lekerekedő végnél az egybeöntött szegecs letörött (?), s mellette egy utólag bevert vörösréz szeg látható, amely az előoldalt átüti. A három szegecsre egy, a szíjvégnél alig kisebb vörösréz lemezt helyeztek, ezzel rögzítve a veretet a bőrön. A szegecsek hossza: 0,25 cm; átmérőjük: 0,15 cm. 227 A Fettich által még csak Gnyozdovóból hivatkozott (Fettich 1931. 38. kép 1.) párhuzamok száma mára 5 lelőhelyről (Gnyozdovo, Kijev, Sesztovica, Sztaraja Ladoga, Bolsije Tyimerovo) és 2 szórványból származó 16 leletegyüttesre nőtt (Muraseva 2000. 48., Risz. 68., 117-118.) (33. verettípus, 1. csoport M altípusa) gyűjtése alapján. V.V. Muraseva az öszszes oroszországi darabot a X. századra, s inkább annak második felére datálta. Itt megjegyzendő, hogy a szerző által öszszeállított, részben közöletlen leleteket tartalmazó listával óvatosan kell bánnunk, ugyanis ezeket vizsgálva kiderül, hogy a 33/1M alcsoport megalkotásakor a szerző nem volt tekintettel a fémbetét jelenlétére vagy hiányára. A gnyozdovói 107. kurgán (Szizov 1902. Tab. Ill: 39., Egerov 1999. Rísz. 21.1.107.1), a kijevi 120. sír (Karger 1958. 197., No. 2. Rísz. 43.) vagy a sesztovicai 93. kurgán (Blifeld 1977. Tab. XV: 1-2.) veretei a fémbetéttel kitöltött, csillag alakú motívummal díszített kerek veretek közé tartoznak, míg például a kijevi 115. sír (Karger 1958. 188., No. 2. Rísz. 35.). kerek veretein fémbetét nem figyelhető meg. Ez utóbbi típus egyébként nem ismeretlen a Kárpát-medencéből sem (vö. Révész 2006. Abb. 12: 2-A.). Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy Karger (1958. 197.) a kijevi véretekről egyértelműen megírta, hogy réz alapú ötvözetből öntöttek és ezüsttel tausírozottak. 165
