Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)

Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról

Во Hók Ádám

motívumelemek körvonalainak olyan mértékű lemélyítését az előkarcolt vonalak mentén, mint a bezdédi darabon. Másrészt viszont a körvonalak jól látható végigponcolása, ami а X. századi ún. „tarsolylemezes kör” esetén megszokottnak számít, nem jellemző a bezdédi lemezre. Feltűnő különbség, hogy amíg a berencsi lemez ornamentikája a Kárpát-medence X. századi tárgyi kultúrájától elütő és egyértelműen illeszkedik a Karoling művészet antikizáló növényi ornamensei közé, addig a bezdédi lemeznél a helyzet éppen fordított: a növényi ornamensek jól illeszkednek а X. századi Kárpát-medencei tárgyakról ismert formák közé, ugyanakkor nem mutatnak számottevő hasonlóságot a korabeli nyugat-európai fém- és kőornamentikával.2'2 A bezdédi lemez hátterének kitöltése körponcokkal a Karoling ötvösség ugyancsak nem kifejezett jellegzetessége, ám például а IX. századi Kárpát-medencei Karoling peremkultúrákban (a Pannóniában és a morváknál egyaránt gyártott lemezes díszgomboknál, amelyeket nemritkán ugyancsak vörösréz lemezből alakítottak ki, s teljes felületük aranyozott212 213) megfigyelhető, s éppen így а X. századi Kárpát-medencében is a nem túl gyakran alkalmazott, mégis jellegzetes ötvöseljárások közé tartozott.214 Megjegyzésre érdemes, hogy a bezdédi palmetták belső osztóvonalainak végéről hiányzik a hasonló lemezes termékek többségénél megszokott lezáró egyes vagy hármas poncnyom. Megfigyelhető ugyanakkor az osztóvonalakat megtörő félkörív alkalmazása, amely a többi hasonló termékre egyáltalán nem jellemző.215 Mindezen jegyek alapján a következő megállapításokat vélem megkockáztathatónak:

1. A bezdédi lemezen ábrázolt jelenet ideológiai magja két ikonográfiái sémát ötvöz: egyrészt a Mediterráneum-szerte ismert, a Keresztet mint az Élet Fáját bemutató formulát, másrészt pedig egy jellegzetes késő ókori eredetű, s a Karoling Nyugat-Európában а VIII—IX. században elterjedt abbreviált keresztre feszítés képtípust, amely a keresztény tipologikus gondolkodás szellemében, egy szóillusztrációt alkalmazva a keresztnek és a 21. zsoltár 22. sorának vizuális megjelenítése révén utal Jézus kereszthalálára.216

2. Annak ellenére, hogy a tartalmi mag viszonylag tisztán felismerhető, a részletek megformálásában egy sor olyan apró eltérés mutatkozik, amely egyértelművé teszi, hogy a tárgy legfeljebb a Karoling Európa valamely peremterületén készülhetett. Ilyenek az oroszlánnak (vagy valamilyen oroszlánszerű lénynek) a keleti szárnyas „kutya-pávával” való megjelenítése vagy éppen a jellegzetes Kárpát-medencei szétterülő palmetták használata a hagyományosan elterjedt mediterrán növényi ornamentális formákkal szemben. E változtatások ellenére a központi díszítőmezőt készítő ötvös megőrizte a mondanivaló lényegét, ami arra utal, hogy annak tartalmi részével tisztában lehetett, még ha a kompozíció megalkotása során részben a korabeli Kárpát-medencében (ugyancsak) ismertnek számító elemeket használta is. Figyelemre méltó továbbá, hogy a zsoltár oroszlánjának a szárnyas „kutya-pávával” helyettesítésekor - bár nem tudhatjuk, konkrétan milyen állatnak látta - a mester nem lépett ki a korabeli keresztény világban vallási kontextusban megjeleníthető lények kategóriájából, hiszen az általunk senmurvnak nevezett lény mind Bizáncban, mind a Karoling Európában jól megfért a keresztény művészek által keresztény alkotásokon alkalmazott teremtmények között. Vonatkozik ez a kereszt köré szerkesztett, szétterülő palmettákból álló hálóra is, hiszen a növényi ornamentális keretbe ágyazott keresztábrázolások elterjedtek az említett térségekben;

212 Igaz ez még akkor is, ha а X. századi ún. „magyar palmetták” néhány jó párhuzama éppen abból a késő langobard/korai Karoling Észak-Itáliából ismert (vö. Bollók 2012. CVI1I. t. 4., 6-7.), amerre a kereszt körül álló állatalakok jelentette ikonográfiái séma mutat.

213 Ezek gyártása az emlékek tanúsága szerint nem szűnt meg azonnal a honfoglaló magyarok megérkeztével, így az ezeket készítő ötvösök egy részének helyben maradásával is számolhatunk (vö. Mesterházy 2000.).

214 A kérdést bővebben taglalta Horváth 2008.

215 E jellegzetességre Tóth Endre hívta fel a figyelmemet disszertációmról írott opponensi véleményében, amelyért itt is köszönetemet fejezem ki.

216 Az ikonográfiát ebben az értelemben azonosítottam a bizonyítóanyag bemutatása nélkül: Bollók 2010. 51.

162