Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról lágos, hogy a Topográfia ún. negyedik (azaz a XI. és a XII. könyvvel kiegészített) redakcióját már ismerte (Schneider 2010. 20-21.), azaz legkésőbb a IX. század közepe táján183 a XI. könyv a Kosmas Indikopleustés neve alatt fennmaradt Keresztény topográfiának már szerves része volt. Az állatábrázolásoknak a két XI. századi kódexben megőrződött rendszere arra utal továbbá, hogy az előképül szolgáló illusztrált kézirat(ok)nak követniük kellett egy, a ma ismerteknél jóval tisztább rendszert, amelyet a XI. századi másolók saját elképzelésük szerint alakítottak át (Wolska-Conus 1968/73. III. 314-316., 1. j., Brubaker 1977. 49.). Ennek alapján az is feltételezhető, hogy a csak a firenzei és a sinai kódexekben ránk hagyományozódott állatábrázolások - köztük az egyszarvúé - legkésőbb a IX. században jelen lehettek a Topográfia kézirataiban, s talán magából a Konstantinos által írott eredeti műből (a Geögraphikából) származnak. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a kérdéses monokerös-illusztrációk (17. kép 2-3.)184 a késő ókori észak-afrikai, illetve közel-keleti egyszarvú ábrázolások hagyományát követik - ami korántsem lenne meglepő, ha azok még valóban az Alexandriában író Könstantinos-tól származnának, aki egyébként maga jegyzi meg, hogy „(Selbst) habe ich es nicht gesehen. Doch habe ich Bronzestelen von ihm, die in dem königlichen Palast mit den vier Türmen in Äthiopien aufgestellet waren, angeschaut.”'85 Az egyszarvút a késő ókori Keleten megszületett eme antilop-/lószerű testtel, illetve hoszszú, zömmel hátrafelé kanyarodó szarvval bemutató ábrázolásmódtól jelen ismereteink szerint - amint fentebb láttuk - csak az európai korai középkorban kezdtek eltérni az alkotók. Ám mint minden szabálynál, itt is akadnak kivételek. Ismerünk ugyanis egyetlen olyan késő ókori példát, amely szakítani látszik az antilopszerü egyszarvú képével. A kérdéses ábrázolás jelentőségét növeli, hogy nem máshol került napvilágra, mint a késő antik Kelet szívében, a konstantinápolyi császári palotában feltárt padlómozaikon. A Nagy Palota peristyliumának mozaikját díszítő valós és mitológiai teremtmények között feltűnő egyszarvú meghatározása körül éppen olyan bizonytalanság uralkodik, mint a mozaikpadló datálása és programjának értelmezése körül. Az állatot hol szárnyas egyszarvúként (Brett 1947. 77. Pl. 33-34.), hol egyszarvú griffként (Hiller 1969. 302., Trilling 1989. 70.), hol pedig leopárdgriffként (Jobst 1987. 15. Abb. 28.) írták le a szakirodalomban. A bizonytalanság valóban indokolt is, hiszen az állat teste inkább a korabeli griffekére emlékezetet (18. kép 2.),186 ám a fentebb az egyszarvút meghatározó attribútumokról mondottak alapján - azaz, hogy az egyetlen igazán fontos jegy az egyetlen szarv jelenléte (18. kép 4.) - joggal határozhatjuk meg grifftestü, szárnyas egyszarvúként. Nehezebb helyzetben vagyunk, amikor megjelenésének forrásait próbáljuk meg felkutatni - az eddigiekkel ellentétben ugyanis nem áll rendelkezésükre olyan szöveg, amely segítséget jelenthetne a szárnyas egyszarvúról élő korabeli képzetek megismerésében. Egy, a császári palota mozaikjánál némileg korábbi szerzőtől, az Egyháztörténetét 425 körül író Philostorgios-tól (368 - ca. 439) arról ugyan értesülünk, hogy Konstantinápolyban létezett a Kr. u. V. században egy egyszarvút ábrázoló relief/szobor, amely a leírás szerint bizonyos jellegzetességeit tekintve (kígyószerű fej, az álion látható szakáll, hosszú torok, oroszlánszerű lábak)187 emlékeztetett a császári palota állatára, sem a koráról, sem pedig az ábrázolt lényt körülvevő esetleges képzetekről nem árul el többet forrásunk - talán mert maga sem rendelkezett információkkal. A konstantinápolyi késő ókori szobrokról általánosságban tudottak alapján annyit talán feltételezhetünk, hogy az egyszarvú szobra a 183 Phötios Bibliothekájának keletkezési idejéről lásd Treatgold 1980. megállapításait. 184 A képeket átrajzolva közli: Wolska-Conus 1968/73. Ml. 386-387. Fig. З А (föl. 268r, Cod. Eaur. Plut IX.28; föl. 202r, Cod. Sin. gr. 1186). 185 Kosmas Indikopleustés, Kristianiké Topográfia 11.6: Schneider 2010. 243. 186 Bár az első közlemény inkább leopárdszerűnek tartotta (vö. Brett 1947. 77.). 187 Philostorgius, Historia Ecclesiastica 111.11, angol fordítását lásd: Amidőn 2007. 47-48. 149
