A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)
Régészet - Almássy Katalin: A Mátraszőlős-királydombi kelta temető I. A sírok leírása
A Mátraszőlős—királydombi kelta temető I. Mivel a vaskarika égett volt, kérdéses, hogy eredeti helyén találták-e meg a sírban. A sírgödör legalább 100x100 em volt a leletek elhelyezkedése alapján, Mé. 20 cm. A hamvak összsúlya 135 g, melyből 10 g a koponya, 75 g a törzs és a végtagok maradványa, 50 g törmelék. A 3. edényben talált égett csontok 15 évesnél idősebb nőre(?) utalnak, a többi emberi maradványról nincs adatunk. Leletek: 1. A nagy edény elpusztult. Megmaradt kihajló peremének és hangsúlyozott aljának rajza, amelyet Patay Pálné készített. Talán ennek a töredéke az a leltári szám nélküli kis oldaltöredék, amely a többi edényhez nem tartozhat. Kívül szürke, belül barna, vörös törésű, érdes felületű (az eredeti felszín valószínűleg lekopott), homokos soványítású. (LXI. tábla 2.) 2. Eredetileg simított és valószínűleg barnásszürke, erősen lekopott felületű, jelenleg szürkésbarna, homokkal és őrölt samottal soványított, töredékekből ragasztott könnyű tál. Alig duzzadt - a nyakától tulajdonképpen csak egy horonnyal elválasztott - peremét behajlították. Az edény lefelé erősen szűkül. M. 9,3 cm, Pá. 21,4x22 cm, Fá. 9,8 cm. Ltsz. 62.58.312. Neg.sz. Ö. 9736. (LXI. tábla 7.) 3. Kisebb, vörös urna (nagy edény). Elpusztult. Benne emberi hamvak voltak, valamint a 8-10. számú leletek. 4. Igen jól eldolgozott, drapp-szürke foltos, főleg homokkal és kevés őrölt samottal soványított, töredékekből ragasztott, kihajló peremű, gömbös testű urna (nagy edény). Fenekén a kopás miatt láthatóvá váltak a soványító anyag őrölt kerámiadarabkái, köztük grafitos anyagúak is. Pá. 18,2 cm, Fá. 12 cm. Ltsz. 62.58.314. (LXI. tábla 9.) 5. Bamásszürke, kívül simított, de sok helyen lekopott felületű, homokkal soványított, töredékes, nehéz fazék. Pereme hiányzik. Alja omphaloszos. Fá. 8,2 cm, az omphalosz átmérője 5 cm. Ltsz. 62.58.313. (LXI. tábla 3.) 6. Kívül sötétszürke, belül barna foltos szürke, kívül eredetileg simított vagy esetleg homokos agyaglébe mártott (bevonatos), homokkal soványított, puhább anyagú, vörös törésű, töredékekből ragasztott kisebb tál. Alja omphaloszos. M. 6,8 cm, Pá. 19,5 cm, Fá. 4 cm, az omphalosz átmérője 4 cm. Ltsz. 62.58.315. (LXI. tábla 4.) 7a. Az állatcsontoknál rombusz metszetű huzalból hajlított, nyitott vas karika. Égett, kitűnő állapotban van. Átm. 3,4x4 cm. Ltsz. 62.58.316. (LXI. tábla 6.) 7b. Három lapos vastöredék. Metszetük alapján kis vaskés darabjai lehetnek, de nem illeszkednek, s metszetük sem meggyőző. Méretek: 1,1x2,7 cm, 0,7x1,5 cm és 1,2x1,5 cm. Ltsz. 62.58.316. (LXI. tábla 5.) 8. Igen jó állapotban lévő, az égéstől megacélosodott, ugyanakkor enyhén meghajolt LT vas kés. Hegye, nyelének vége és a penge kis része letörött. Mivel lemezesen reped, valószínűleg kettéhajlított vaslemezből kovácsolták. H. 15 cm, legnagyobb Sz. 4 cm. Ltsz. 62.58.318. (LXI. tábla 11.) 9. Piszkosszürke, az égéstől megrepedezett, három darabra tört, kopott fenőkő. Végei felé keskenyedik. Egyik végén átfúrták. H. 15,5 cm, legnagyobb Sz. 2,4 cm, legnagyobb vastagsága 1,6 cm. Ltsz. 62.58.317. Neg.sz. Ö. 7213. (LXI. tábla 8.) 10. A 8. vaskésen, a hamvak között feküdt a szintén égett, igen jó karban lévő, szabad lábú, F33 rugószerkezetü vas fibula. A késői duxi típusú fibula tűtartóját ferde hornyolatokkal, lába végét kis gombbal díszítették. A gomb két oldalát is hornyolatokkal hangsúlyozták. H. 9,5 cm. Ltsz. 62.58.319. Neg.sz. Ö. 7216. (LXI. tábla 10.) 11. Rossz állapotban lévő, töredékes vas lándzsahegy. Középső bordája hangsúlyozott. Talán füzfalevél alakú volt, mindenesetre a köpünél eléggé meredeken indul felfelé. Köpüjét 121
