A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Művészettörténet - Irodalomtörténet és nyelvészet - Bene Jánosné: Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának „három villó tündére"

Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának „három villó tündére" - Nem lehet, Gábor - sikoltott lmreffyné, s lehajolt a havas korlátról s eszeveszejtőn bámult a fejedelem szemébe -, nem lehet!... - és különös, elnyújtott boszorkányozó hangon vonította, hogy a gerincébe állt a hideg, aki hallotta: - Nem mehetsz be Kolozsvárra mámmá!... — s a kis tarka selyemkendőn mindenek szeme láttára három gömöt kötött: - Vissza fogsz fordulni, Gábor! ha meglátod a kaput, vissza fogsz fordulni, s ebédre visszajössz!" (MÓRICZ 1974. 46.) Az 1614-es per tanúvallomásaiban is szerepel ez a tétemény Iffju Kata ellen. Paisgyártó István tanú: „lmreffyné asszonyra! meg azt tudom, hogy mikor Sólyomkőből Kolozsvárra ment volna, azt mondta neki lmreffyné a tornácon sokunk füle hallatára: Hiába Gábor, mert addig be nem mehetsz, míg én nem akarom, hanem vissza kell nekedjönni ebédre ide... És a fejedelem keszkenőjét elragadó az asszony, s a fejedelem felült a lovára, s elindult Kolozsvár felé, de Kolozsvár kapuja mihint meglátszódott, visszatért, mert az asszony háromszor csomót kötött a keszkenőn, és azt feje fölött háromszor megcsavarván, háromszor kiáltotta: Gábor, Gábor, Gábor, s úgy jött vissza, hogy csaknem nyaka szakadott a kaptatón, s ebédre ott volt." (MÓRICZ 1974. 1387.) Körtvélyesi Gyurkó így vallott Iffju Kata ellen: „Emlékszem rá bizonyoson, hogy hallottam, kitől, eszembe nem jut, mondja vala, hogy egyszer Vincén Móré Gáspár, lmreffyné asszonyom házában mikor senki sem volt benn, ilyen szózatot hallott a pad alól: Gábor, Gábor, Gábor... A pad alá tekintvén, hát egy fazekat lát, s a fedőt levevén róla, gyorsan kezdé mondani a fazék: Gábor, Gábor, Gábor... Közben a dajka bejön s ijedten kiált: Az istenért, mit csinálsz?... Kérdi Móré Gáspár: Mi dolog ez?... S a dajka a fedőt ráfedé a fazékra s mond: Rögtön úgy kelljönni a fejedelemnek, hogy nyaka szakad belé... "(MÓRICZ 1974. 1385-1386.) Dengeleghy Mihályné Török Kata Az 1614-es per fő vádlottja, Móricz másik villó tündére: Dengeleghy Mihályné Török Kata. Móricz Zsigmond írói fantáziája szerint „madárnyi csöpp asszony" volt, szőke, csinos kis arcú, puha török selyem ruhában. Török Kata is boszorkányos praktikát választ és alkalmaz a fejedelem szerelmének elnyerése érdekében. Ennek egyik legszebb példája a regény következő jelenete: „Az asszony nem beszélt, befejezte körme nyesegetését, s mikor a fejedelem az ablakhoz állt és kinézett, óvatosan a morzsa körömdarabokat a tenyerébe szedte, hogy egy pirinyó szilánk is el ne vesszen belőle, azzal fogott egy pogácsát a tálból az asztalon, megvakarta s a körmöket mind belegyúrta a belsejébe, közben az ajka sebesen mozgott, szavakat pergett hang nélkül és szaporán, szaporán. Észre se vette, hogy a háziasszony holtsápadtan nézte a munkáját, s kitalálta, hogy most boszorkányoz, varázslóigéket mond: ..ahogy én nem élek köröm nélkül, ő se éljen nálam nélkül... ne legyen nekie nyugta, nyugodalma, mint a víznek a patakban, mint a szélnek az erdőbe, mint a fának a tűzbe, ne legyen nekie nyugta, nyugodalma, evéskor evése, alváskor alvása, menéskor menése, ahogyan fáj az éhség, úgy fájjak én neki, ahogyan fut az éhes ételér, úgy fusson én utánam, ahogyan az éhes ételét körömmel is ássa, úgy ásson engem éhesen, ételnek ásson... " (MÓRICZ 1974. 190.) Bánffy Dienesné Báthory Anna A legtöbb bübájoskodás, vérfertőző szerelem vádja a valóságban is, a regényben is Báthory Anna alakjához tapad. Néhány adatot az 1894-es Századok hasábjain A bűbájos Báthory Anna címmel már Komáromy András közölt, aki azt írta, hogy: „Egy szó mint száz, Bánffynéra is ráfogták, hogy bűbájos, ki a jámbor, tisztes férfiakat megrontja és hatalmába keríti. " (KOMÁROMY 1894. 298.) 243