A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Művészettörténet - Irodalomtörténet és nyelvészet - Bene Jánosné: Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának „három villó tündére"

Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának „három villó tündére" „ Híre terjed a helységben: Tudjátok mi az eset? Pörge Dani egy varjút lőtt S Rebi néni leesett!" Rebi lelke nem vön'kár: De mint varjú, visszajár. Hess madár!" (ARANY 1978.420.) A magyar néphit azonban minden egyes rontó szándékra, akaratra talált védő, óvó techni­kát, amellyel elháríthatta a bajt. A rontó mágia különösen veszélyeztetett csoportja a szerelmesek közül került ki. Ha vala­ki szerelmét meg akarták szerezni, akkor annak haját, körmét vagy más szőrszálát (vagy esetleg an­nak hamuját) pogácsába sütötték, és bizony az már többet nem menekülhetett. De népszerű volt az Arany János által leírt másik módszer is: „ O volt az, ki addig főzte Pörge Dani bocskorát, Míg elvette a Sinkóék Cifra lányát, a Terát. De most bezzeg bánja már, Váltig hajtja: kár volt, kár! Hess, madár!" (ARANY 1978.420.) A hit, hogy boszorkányok léteznek - nemcsak Magyarországon - egész Európában élt. Gustav Henningsen A boszorkányok ügyvédje című kitűnő munkájában a baszk boszorkányság és a spanyol inkvizíció 1609-1614-ig tartó történetét dolgozta fel, amelyben többek között ezt írta: „A helyi boszorkányokról azt tartották, hogy kapcsolatban állnak egymással, és éjszaka gyűlnek össze titkos találkozókra. Összejöveteleiket rendszerint egy-egy falu közelében tartották. A gyű­lések helye gyakran forrás mellett volt, innen indultak éjszakai expedíciójukra, hogy elpusztít­sák szomszédaik termését, megöljék gyermekeiket és mindenféle kórságot hozzanak állataikra." (HENNINGSEN 1988. 20.) A boszorkányok ügyvédje az az Alonso de Salazar Frías (45 éves pap és egyházjogász), akit harmadinkvizítorként küldtek ki a történelem legnagyobb autodaféjének előkészítésére, az úgyne­vezett „fertőzött területekre". Két kollégájával szöges ellentétben a következőket írta: „Egyetlen bi­zonyítékot, de még e legcsekélyebb jelet sem leltem, amelyből arra lehet következtetni, hogy akár a boszorkánysággal kapcsolatos bármely cselekmény valóságosan és testileg megtörtént volna... In­kább arra jutottam, amit ezekből az esetekből már a vizitáción szerzett tapasztalataim előtt gyaní­tani kezdtem: hogy csupán a bűntársak tanúskodása — még ha nem vetették is alá őket erőszaknak és kényszernek - a puszta letartóztatáshoz sem elegendő, ha nem támasztják alá más külső tények, amelyeket oly személyek erősítenek meg, akik maguk nem boszorkányok. " (HENNINGSEN 1988. 224.) Ez az álláspont nagyon kemény harcban a spanyol inkvizíció fórumain is felülkerekedett, és ennek köszönhetően spanyol földön egy évszázaddal korábban ért véget a boszorkányok - de nem az eretnekek - égetése, mint Európa más tájain. 239

Next

/
Oldalképek
Tartalom