A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Művészettörténet - Irodalomtörténet és nyelvészet - Bene Jánosné: Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának „három villó tündére"

Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának „három villó tündére" „ Híre terjed a helységben: Tudjátok mi az eset? Pörge Dani egy varjút lőtt S Rebi néni leesett!" Rebi lelke nem vön'kár: De mint varjú, visszajár. Hess madár!" (ARANY 1978.420.) A magyar néphit azonban minden egyes rontó szándékra, akaratra talált védő, óvó technikát, amellyel elháríthatta a bajt. A rontó mágia különösen veszélyeztetett csoportja a szerelmesek közül került ki. Ha valaki szerelmét meg akarták szerezni, akkor annak haját, körmét vagy más szőrszálát (vagy esetleg annak hamuját) pogácsába sütötték, és bizony az már többet nem menekülhetett. De népszerű volt az Arany János által leírt másik módszer is: „ O volt az, ki addig főzte Pörge Dani bocskorát, Míg elvette a Sinkóék Cifra lányát, a Terát. De most bezzeg bánja már, Váltig hajtja: kár volt, kár! Hess, madár!" (ARANY 1978.420.) A hit, hogy boszorkányok léteznek - nemcsak Magyarországon - egész Európában élt. Gustav Henningsen A boszorkányok ügyvédje című kitűnő munkájában a baszk boszorkányság és a spanyol inkvizíció 1609-1614-ig tartó történetét dolgozta fel, amelyben többek között ezt írta: „A helyi boszorkányokról azt tartották, hogy kapcsolatban állnak egymással, és éjszaka gyűlnek össze titkos találkozókra. Összejöveteleiket rendszerint egy-egy falu közelében tartották. A gyűlések helye gyakran forrás mellett volt, innen indultak éjszakai expedíciójukra, hogy elpusztítsák szomszédaik termését, megöljék gyermekeiket és mindenféle kórságot hozzanak állataikra." (HENNINGSEN 1988. 20.) A boszorkányok ügyvédje az az Alonso de Salazar Frías (45 éves pap és egyházjogász), akit harmadinkvizítorként küldtek ki a történelem legnagyobb autodaféjének előkészítésére, az úgynevezett „fertőzött területekre". Két kollégájával szöges ellentétben a következőket írta: „Egyetlen bizonyítékot, de még e legcsekélyebb jelet sem leltem, amelyből arra lehet következtetni, hogy akár a boszorkánysággal kapcsolatos bármely cselekmény valóságosan és testileg megtörtént volna... Inkább arra jutottam, amit ezekből az esetekből már a vizitáción szerzett tapasztalataim előtt gyanítani kezdtem: hogy csupán a bűntársak tanúskodása — még ha nem vetették is alá őket erőszaknak és kényszernek - a puszta letartóztatáshoz sem elegendő, ha nem támasztják alá más külső tények, amelyeket oly személyek erősítenek meg, akik maguk nem boszorkányok. " (HENNINGSEN 1988. 224.) Ez az álláspont nagyon kemény harcban a spanyol inkvizíció fórumain is felülkerekedett, és ennek köszönhetően spanyol földön egy évszázaddal korábban ért véget a boszorkányok - de nem az eretnekek - égetése, mint Európa más tájain. 239