A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - Ulrich Attila: Jobbágyi adózás és társadalom a Szepesi Kamara területén 1670-73 között

Jobbágyi adózás és társadalom a Szepesi Kamara területén 1670—73 között volt képes fenntartani önmagát. Ugyanaz a kérdés érvényes a töredéktelkes jobbágyságra még akkor is, ha ezek munkaereje sokszor egyenlő mértékű volt. Az általunk felállított sorrendben egy uradalom akkor lehetett „egészséges" állapotban, ha a rangsorban közel ugyanazon helyen végzett, ugyanis a két adatnak egyenes arányban kellene állnia. Ellenkező esetben az eltérés valamilyen „válsághelyzetet" jelez, amelynek gazdasági vagy társadalmi vetületét már az adott korban is érezniük kellett. 4. táblázat teleknagyság jobbágycsalád Balog - 204 Szepes - 510 Medgyes - 146 Murány - 503 Füzér — 137 Balog - 349 Savnik- 135 Késmárk - 301 Gálszécs - 121 Medgyes - 298 Onga - 113 Savnik - 276 Szerdahely - 101 Szendrő - 206 Késmárk - 99 Onga - 176 Barabás - 96 Szerdahely - 169 Szepes - 82 Füzér - 168 Torna - 63 Gálszécs - 163 Murány - 45 Nagyobos - 132 Torna 110 Szinyérváralja (Csomaközy) - 119 Szinyérváralja (Uray) - 99 A adatainkat árnyalhatja, ha az egyes uradalmak gazdasági és természeti környezetét vizsgáljuk, figyelembe véve a jobbágyság kereskedelmi lehetőségeit, esetleges anyagi erejét. Az adóztatás mértéke kiemelkedően magas a késmárki és szepesi uradalmakban, amelyek kivételt képeznek a korszak pillanatnyi gazdasági lehetőségeit illetően. Az uradalmi irányításra az összeírások nem sok adattal szolgálnak. A főnemesi megmaradt levéltárak irattára természetesen a nagy uradalmak esetében megoldást jelent e problémára, de úgy véljük, ugyanilyen fontos lenne a kisbirtok irányítási mechanizmusának pontos ismerete is. Természetesen az tudható, és az összeírásokból látható, hogy az irányításban sokszor a megbízható jobbágyok vesznek részt, akik ismerik a helyi viszonyokat, így a termelést irányítani tudják. A prefektusok és számtartók külön kategóriát képeztek, de az alacsonyabb tisztviselők döntően a helyi emberek közül kerültek ki. Egyes esetekben meglepő adatokkal szolgálnak az összeírások, ugyanis néhány uradalomban a prefektus jobbágyi származású. Érdekesek azok az adatok, ahol a prefektust, mint egyszerű jobbágyot saját lakóhelyén a többiekhez hasonlóan vették jegyzékbe. Ez esetben úgy tűnik, a gazdatiszteket funkciójuk ellenére sem illette meg az adómentesség joga. Az összeírásokban előforduló kulcsárok, kasznárok, ispánok darabontok, kertészek valamennyien a jobbágyok és zsellérek közül kerültek ki. Igen fontos feladatot láttak el a majorgazdák és gazdasszonyok. Személyük kulcsszerepét éppen a kúria alapfunkciója, a földesúri ellátás jelentette. A majorosok irányították ugyanis a nemesi lakok közvetlen környezetében található gazdasági rendszert, ellátták annak felügyeletét. A konvenciójukban leírtak szerint feladatuk a gazdálkodási keretek maximalizálása volt, ugyanis a földbirtokosok igen jelentős konyhára való élelmiszer biztosítását követelték meg tőlük. Természetesen a konvenciósokra nehezedő földesúri ellenőrzés mellett munkájuk nagyobb biztonságban telhetett, amit fizetésük és természetbeni juttatásuk garantált. 195