A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - Ulrich Attila: Jobbágyi adózás és társadalom a Szepesi Kamara területén 1670-73 között

Ulrich Attila A Magyar Királyság Szepesi Kamarájának területe tehát az 1670-73 közötti időszakában egy olyan - még - „idilli" képet mutat, amelyből többé-kevésbé következtetni lehet a régió gazdasági helyzetére. Olyan megkötésekkel - amelyekre már felhívtuk korábban a figyelmet hogy a jobbágyi migráció, a jobbágyi állatszámok változása igen jelentős, az általunk közölt adatok is egy adott állapotot tükröznek. A társadalmi-gazdasági konklúziókon kívül a kutatás egyik fontos eredménye a földesúri kúriák belső berendezéséhez, illetve külső részeihez kapcsolódik. Szinte minden forrásban megtalálhatók a kastélyok, kisebb-nagyobb földesúri lakok felmérései, amelyek berendezésükben természetesen a birtokos anyagi viszonyait mutatják. A gazdálkodás szempontjából fontosak a pincékkel, a tárolóhelyiségekkel, a sütőházakkal, mészárszékekkel és szeszfőzéssel (sör- és pálinkafőzés) kapcsolatos adatok. Különösen értékesek a kúriák belső teréhez kapcsolódó gazdasági egységekre, istállókra, kutakra mutató források. A korábbi kutatásból is fény derült az udvarházakhoz kapcsolódó csűrös és veteményes kertek fontosságára, azok elhelyezkedésére. A fapalánkkal, kővel vagy sövénnyel kerített földesúri lakoktól belső kerítésekkel különítették el a veteményes kertet, a gyümölcsös keretet, a vadaskertet. A csűrös kerten belül találjuk a kaszálásra alkalmas területet, a méhest, a tárolásra alkalmas épületeket, de mindenképpen a csűrös kert központját jelentő majorházat, mint a majorság központját. Ezek a központok a kúriák közvetlen környezetében feküdtek, egyrészt a biztonság, másrészt a könnyebb élelmezés miatt. A kastélyokhoz, kúriákhoz filagóriák, virágoskertek tartoztak, azonban sokkal inkább ezen komplexumok gazdasági jellege funkcionált. Lényegében minden földesúri lak egy-egy elszigetelt magánbirodalom volt, védelmét palánk, kőkerítés vagy komolyabb erődítések, vizesárkok, kőtornyok szolgálták. Az erődítések jellemzőek a tőkeerősebb főúri birtokokon kívül, a török terület szomszédságában lévő építményekre (Nagyida, Encs). Az összeírások feldolgozása során megfogalmazódott bennünk az a kérdés, hogyan, milyen munkaerő látta el egyrészt a földesurak állandó kiszolgálását, másrészt a kúria környékének állandó gondozását. Természetes, hogy betakarítás idején az odarendelt jobbágyok dolgoztak, de a kimaradó, köztes időben vajon ki? A forrásokból kiderült, hogy a kúriában állandó szolgáló népesség lakott. Erre utalnak a kúriák palánkjainak tövéhez épített zsellérlakok, valamint azok a források, amelyek az udvarházakban lakókról szólnak. Ezek a szolgáló népek a későbbi béresek elődei, akik külső lakás híján a földesúrtól kaptak házat, sokszor igavonó állatot, és szolgálatuk fejében biztosítva volt élelmezésük. Nemcsak zsellérek, jobbágyok, hanem iparosok is laktak nemesi udvarházakban szolgálatuk fejében. Úgy véljük, a korai cselédség kialakulásának tanúi lehetünk a XVII. században. A gazdasági-társadalmi adatokon kívül művészettörténeti oldalról is jó forrásul szolgálnak ezek a gazdasági összeírások. Értékes adatokat nyújtanak a kastély- és kúrialeírások, a bennük található tárgyak tételes leírásai. A tárgyak mennyisége, de még inkább minősége fontos mutatója egy földbirtokos nemes pénzügyi helyzetének, de legalábbis mutatja hitelképességét. Az ólomüveg ablakok, az olasz mintájú építkezés, a festett bútorok, az órák, a szőnyegek mind jelzik ezt a kutatónak. Emellett azonban olyan érdekességekre is bukkanunk, amelyek az akkori egészségügyi helyzetre engednek következtetni (köszvényeseknek való „Zoczell Szék"). Megfigyelhetőek a középkori ember házastársi együttlétének elemei, a belülről nyitható különálló férfi és női hálószobák. Az urbáriumokban érdekes helytörténeti, genealógiai adatsorok bukkannak fel, amelyek a nemesség rokonsági fokát jelzik. Ennek szép példája Vay Péter halotti zászlójának említése Szemere Pál kassai házában. Az általunk felkutatott egységesített és külön személyekre bontott összeírások alapforrások. Ahogy láthattuk, nem csupán gazdaság- és társadalomtörténeti adalékokkal szolgálnak, hanem igen sokrétűek. Azonban ezek a dokumentumok „csak" elindítói a kutatásnak, mert az egyes birtokok vizsgálatához az egyes családok irattáraiban lévő iratok szükségesek. 196