A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Csajághy György: Híradás a legújabban előkerült avar sípról

Csajághy György Lajos, aki másfelől pedig ragaszkodott a finnugor gyökerekhez is (VARGYAS 1957. 1-8., VARGYAS 1981. 254-313. stb.). Érdekes Kodály Zoltán felfogása, aki felvetette a regösénekek pentaton eredetét, mely később bővült volna hexachorddá (KODÁLY-VARGYAS 1987. 54.). Kodálynak részben igaza lehet, erre utal egy búcsúi regösének. Ismét mások - köztük Szomjas-Schiffert György (SZOMJASSCHIFFERT 1976.) és részben Vargyas Lajos (VARGYAS 1957., VARGYAS 1981.) - pedig a magyar népzene szűk hangterjedelmű rétegének a finnugor eredetét erőltették. Ezek a gyakran egymásnak is ellentmondó felfogások azonban cáfolhatóak, ám ennek részleteitől jelen munkámban el kell tekintenem.

1

3 Itt legyen elég annyi, hogy a szűk hangterjedelmü hétfokú szelvények szerte a világon előfordulnak, többek közt Ázsiában sokfelé gyakoriak, s szinte mindenhol felbukkannak.

1

4 Ilyen hétfokú szelvények zömmel a magyar gyermekdalok, szokásdallamok - köztük a regösénekek -, siratok

1

5 stb. A korábbi nézetek azonban alaposan rögzültek, s végül ennek az lett a hozadéka, hogy e hibásan merev álláspontok - ellentmondásosságuk dacára - toposszá váltak, olyannyira, hogy még erős túlzások is előfordultak. Nem véletlen, hogy az eddigi legépebben megmaradt VIII—IX. századi felgyői avar kettős síp előkerülésekor Vargyas Lajos zenetudós akként vélekedett, „hogy esetleg az ősi finnugor hangsor fújható meg rajta." (LÁSZLÓ 1988. 48.) No, de miért fújt volna az összetett, ám zömmel közép- és belső-ázsiai eredetű, műveltségű avar népesség „finnugor" hangsort? Egyáltalán van-e „ősifinnugor" hangsor, s fennmaradt-e a Kárpát-medencében? Valójában ilyen nincs is. Létezik viszont az ún. „szűk hangterjedelmű" dallamvilág, mely Eurázsia szerte honos, s a fent említett ambitusok keretein belül, ezekre a szinte mindenhol megjelenő hangsorokra épül fel. Természetesen voltak, akik már jóval korábban is ódzkodtak a túlzásokba menő „sarkításoktól". Közéjük tartozott a múlt század közepén, az ugyancsak kiváló zenetudós - a magyar-finnugor nyelvi vonatkozásokat meg nem kérdőjelező - Szabolcsi Bence, s még számos más népzenekutató. Sajnos, mindhiába kételkedtek. Semmiféle más nézetnek nem volt létjogosultsága, mely a „hivatalos" állásponton túlmutatott. Az eredmény önmagáért beszél: nemzetközi dallampárhuzamok kutatását Szabolcsi Bence ázsiai irányba akarta kiterjeszteni (Szabolcsi B. 1954 feltevései nem találtak elfogadásra)." (DOBSZAY-SZENDREI 1988. 235.) Az újabb kutatások azonban világosan kimutatták, hogy a régebben finnugornak hitt magyar siratódallamok párhuzamai és más szűk hangterjedelmü melódiák előfordulnak a Balkánon, Törökországban, valamint a keletebbre élő török, illetve feltehetően egyéb népeknél is.

1

6 Következésképp az ilyen melódiák meglétét sem az archaikus magyar, sem pedig az avar zenében (az avar 1

3 Az elméletek ellentmondásosságára másutt többször utaltam: CSAJÁGHY 1998A. 45—48., CSAJÁGHY, 1998B. 82-107., CSAJÁGHY, 1998C. 7-22., CSAJÁGHY, 1999/2000. 145-146. 152., CSAJÁGHY 2000A. 174., CSAJÁGHY 2000B. 50., CSAJÁGHY 2001A., CSAJÁGHY 2001D„ CSAJÁGHY 2001B. 142-143., 154., CSAJÁGHY 2003B. 74-83., CSAJÁGHY 2010A. 46-53., CSAJÁGHY 2010B. 9-10., 2010B. 1

4 Kínában a pentatónia mellett ritkán a hétfokúság is előfordul. Nemcsak az ott élő (nem kínai) hun utód stb. nemzetiségeknél, hanem a han (kínai) zenében is. Az általam ismert sokféle kínai fúvós hangszer is diatonikus, melyeken pentaton és hétfokú dallamok egyaránt játszhatóak. Emellett a kínai (han) pentatóniában gyakoriak az ún. „pien" átmenő-színező hangok, melyek az ötfokúságot a diatónia felé bővítik (CSAJÁGHY 1 998A., CSAJÁGHY 1 998B., CSAJÁGHY 1998c., CSAJÁGHY 2008.). 1

5 A magyar siratódallantoknak és tágabb rokoni körének több típusa ismeretes, de így van ez a török és finnugor népek zenéiben is (ideértve még a legegyszerűbb magyar sirató párhuzamaként említett obi-ugor hősénekek körét és a balkáni stb. analóg népi melódiákat (SÍPOS 1994/95. I. 16-19., 46-49., SÍPOS 2002. 50-82., VARGYAS 1981. 254-279., 480-511., SZABOLCSI 1955., SZOMJAS-SCHIFFERT 1976.1. 19-23., VIKÁR 1993. 45^7., CSAJÁGHY 1998C. 12. stb.). 1

6 Mindenekelőtt már Szabolcsi Bence említett Kínában előforduló sirató dallampárhuzamokat (SZABOLCSI 1955.). Török analógiák: SÍPOS 1994., SÍPOS 1995., SÍPOS 2002. (lásd a 15. lábjegyzetben). Ilyen hasonlóságokra magam is felfigyeltem törökországi útjaim alkalmával. A magyar kis ambitusú melódiák eredetét kizárólag finnugor gyökerekhez és európai hatásokhoz kötő magyarázatok hibás voltát már korábban, több helyütt jeleztem (részletesen: CSAJÁGHY 1998C. 7-26.). 124