A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)
Régészet - Csajághy György: Híradás a legújabban előkerült avar sípról
Híradás a legújabban előkerült avar sípról sípok hangsorában) képtelenség kizárólagosan „finnugornak" felfogni, 1 7 vagy nyugat-európai stb. „hatásnak" értelmezni, ahogy ezt annak idején gondolták. Kutatásaim során a nyíregyházi avar síp különösen fontos leletnek bizonyult, mert kézzelfoghatóan és meggyőzően igazolta a dúr jellegű hexachord diatonikus szelvény meglétét és fontos szerepét az avar zenében. A síp hangterjedelmén belül természetesen az egyszerű pentaton felé mutató kezdemény-dallamok (bitón, triton, tetraton) is játszhatóak. Amennyiben feltételezésem helyes, miszerint ez a zeneszerszám egy elrontott példány, akkor - ha nem tört volna el készítés közben - kidolgozott állapotában az alulról a negyedik hang mellőzésével egy dúr alapra épülő (nagyterccel induló) pentaton skála is viszonylag tisztán eljátszható lett volna rajta. Jelen állapotban azonban a hangszer legmélyebb hangja - a nem méretre vágott csontvég miatt - igen alacsony, ami természetesen zavaró a hexachord skálában is. A pentaton felé mutató szűk hangterjedelmű (elsősorban bitón, triton) szelvényekre a magyar népdalkincs gyerekdalaiban számos példát találunk. Ezek egy része a - magyar népzene kis ambitusú melódiáinak többségét adó - diatonikus szelvényű dallamokkal együtt nagy valószínűséggel komoly szerepet játszhatott az ősi magyar kultikus zenében. Ezt kétségkívül tanúsítják az egyes gyerekdalokban és mondókákban fennmaradt archaikus szövegmaradványok. 1 8 Minden bizonnyal hasonló bitón, triton, tetraton és hétfokú szelvény dallamok lehettek a hajdani avarok szakrális muzsikájában is. Az avar sípok használata azonban aligha korlátozódott kizárólag a hitvilággal összefüggő dallamok játszására: nyilván a hétköznapokon és ünnepek alkalmával egyaránt megszólaltatták ezeket a zeneszerszámokat. Irodalom BALBULUS 1992. Notker Balbulus: Gesta Karoli II. 1. A I 236. Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Darmstadt 1992. BARTHA 1934. Bartha Dénes: A jánoshidai avarkori kettőssíp. / Die avarische Doppelschalmei von Jánoshida. ArchHung XIV. 1934. BÁLINT 1995. Bálint Csanád: Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai. Magyar Őstörténeti Könyvtár 8. József Attiula Tudományegyetem, Magyar Őstörténeti Kutatócsoport, Szeged. 1995. BÁLINT 2008. Bálint Csanád: A történeti genetika és az eredetkérdés(ek). (A közös kutatás szükségessége és lehetőségei.) In: Genetika és (magyar) őstörténet. A közös kutatás kezdeténél. Magyar Tudomány 169: 10. 2008: 1170-1187. BÁRDOS 1998. Bárdos Edith: A Kárpát-medence legnagyobb avar kori temetője. Válogatás a zamárdi avar temető restaurált leleteiből. Kiállítási katalógus. Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár 1998. 1 7 A magyarság uráli (Urál környéki) eredetének bizonyítását célul kitűző, finnugor irányultságú magyar népzenekutatás képviselőinek érvei kétségkívül meggyengültek. Mára nem kizárólagosak és meggyőzőek a (népzenei összehasonlító szakirodalomból ismert) Juha Artturi Kannisto, illetve Armas Otto Väisänen-tele obi-ugor gyűjteményből korábban gyakran idézett, és a magyar siratókkal, regösénekekkel stb. párhuzamba állított melódiák bizonyítékai, miképp a Reguly Antal által gyűjtött néhány vogul és vót dallam sem tükröz kézzelfogható hasonlóságot (REGULY 2000.). 1 8 A hajdani szertartásokra utalnak a „Bújj, bújj, itt megyek, tüzes lapátot viszek... ", „ Tüzet viszek, lángot viszek... ", „ ...magyar gyerek gyógyítja síppal, dobbal, nádi hegedűvel... ", „ ...szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda" stb. szövegrészletek. 125
