A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)
Régészet - Csajághy György: Híradás a legújabban előkerült avar sípról
Híradás a legújabban előkerült avar sípról egy kisebb, szütyőszerű (tarsoly?) alkalmatosságban tarthatta sípját, melyben aligha fért volna el egy szélzsákos duda. Ennek tárgyi bizonyítéka, hogy a jobb alkar maradványai közt, a síp közelében egy csontból készült háromlyukú „tarsolyzárót" találtak. A síp egyébként egy fiatal, 17-18 éves férfi sírjából származik. Érdekes, hogy a temetkezés bolygatatlan volt, míg a környező összes többi sírt kirabolták. A hangszer feltételezett tömlő nélkülisége akkor (1999-ben) megerősíteni látszott azt a korábbi feltételezésemet, mely szerint ez összefügghet a pentaton hangsorú avar sípok hajdani létezésével. A nyíregyházi sípon azonban ismét - s ezúttal igen határozottan - hexachord hangsor volt megállapítható. Amennyiben egy következő, majdan előkerülő hangszer skálája is ezt erősítené meg, úgy ez a körülmény már feltétlenül elgondolkodtató lenne. Lehetséges, hogy újabb konzekvencia levonása válna szükségessé, miszerint az avar sípok esetében mégis a dúr hexachord lehet az általános és helyes hangsor. Ennek ellent mond a felgyői sípnak az általam korábban (1994-ben) valószínűsített pentaton hangsor variánsa, mely eredmény körültekintően elvégzett fúváspróbák nyomán született. Felvetődhet persze az a lehetőség, hogy egyedi esettel állunk szemben, netán tévedtem volna(?). Utóbbi esetben a más avar sípokon bizonytalan, ám a pentatonhoz közelálló skálák előfordulásai fokozottabban kérdésesek lennének. Amennyiben tévedés állna fenn, úgy az nyilván a fúvókák kidolgozásából, a fúváserőből, a többnyire (eltérő mértékben) elrontott, különböző megtartású ásatag hangszerek állagából s egyéb tényezőkből adódna. Mindez azonban ma még korántsem bizonyos, hiszen a felgyői síp pentaton hangsorát több népdal megszólaltatása, és a mesterkélt intonációt kizáró, gyors tempójú játék is igazolta (melyet 1994-ben, a játszott dallamokkal együtt úgyszintén hangfelvételen rögzítettem). A fennálló dilemmát csak a további vizsgálatok, s az újabb leletek előkerülése oldhatnák fel. Végezetül talán nem hiábavaló megjegyeznem, hogy a régi történeti korok zenéiben a hangok magassága és a hangközök Európában sem voltak a maihoz hasonlóan pontosan megállapítottak, különösen nem az ún. „népi" hangszerek esetében, noha akkor még ilyen („népi") kitétel nyilvánvalóan nem létezett. Sőt, a közelebbi múlt történeti korszakaiban a nép- és müzene még nagyon sokáig nem vált el egymástól. Kelet népeinél mindezek az ismérvek máig fokozottan érvényesülnek, s számos olyan hangsor, hangköz és zenei rendszer ismeretes Ázsiában, melyek jelentősen eltérnek az európai zenekultúrától. Fentebb már említődött, hogy az avar zenében — miként a későbbi magyar dallamvilágban is - minden bizonnyal komoly szerepet játszott a kisszekundot nélkülöző (anhemiton) pentatónia. Pontosabban: e hangrendszemek a lovasnépekre jellemző sajátos válfaja az idevonatkozó jellegzetességekkel, köztük az ereszkedő kvint- és kvartváltó szerkezettel, a dallamvezetés sajátos kvart- és kvintlépéseivel. 1 2 Emellett pedig - a magyar népzenéhez hasonlóan - vélhetően az avar kultikus zenében is jellemzőek lehettek az ún. szűk hangterjedelmű dallamok, melyek leginkább a hétfokúság szelvényeire épültek, a bichordtól a hexachordig felölelő hangterjedelemben. Sebestyén Gyula (SEBESTYÉN 1902., 1997., SEBESTYÉN 17-37., 54-61.), Fettich Nándor (FETTICH 1958. 352-374) és követőik szerint a hexachord regö énekek kizárólagosan a „nyugati kultúra" (ideértve a Mediterráneumot is) hatását mutatják. Nézetüket részben osztotta Vargyas 1 2 A világon szerte előforduló pentaton-ötfokúság sokféle, és nem azonos egymással. Már eleve létezik a kis szekundokat tartalmazó hemitonális, és a kisszekund lépéseket mellőző anhemiton pentatónia, valamint ezek különféle változatai. Emellett számos indiai és délkelet-ázsiai pentaton létezik, ahol a kis szekundnál kisebb és egyéb kevéssé ismert, az európai zenéből hiányzó hangközök is vannak (pentafon). Az anhemiton pentatónián belül is komoly eltérések vannak. Más a keléta-utódnépek pentatóniája, eltérő a különböző indián népeké, és más a régi lovasnépek leszármazottainak kvart-kvint „gerincre" épülő pentatonja stb. Ez utóbbi ötfokú szerkezet nem jellemző a finnugor népekre, közülük lényegében csak a mari (cseremisz) nép egy részénél fordul elő. (KODÁLY-VARGYAS 1987. 17-30., VIKÁR 1993. 79-94., CSAJÁGHY 1998A. 17-20., CSAJÁGHY 1998B. 107-127., CSAJÁGHY 1998c. 22-40., CSAJÁGHY 2008. 188-191., CSAJÁGHY 201 OB ., 8-9., 17-18., CSAJÁGHY 2010c.). 123
