A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)
Régészet - Csajághy György: Híradás a legújabban előkerült avar sípról
Csajághy György A nyíregyházi síp anyagát eleddig még szakember nem vizsgálta. Tekintettel arra, hogy számos hasonló lelet volt a kezemben, jól ismerem az anyagukat, s így vélhetően nem tévedek abban, hogy ez is a szürkedaru (Grus grus) lábszárcsontjából (tibia) készült. Előzetes megbeszélés szerint Gasparik Mihály archeozoológus fogja szakszerűen megállapítani, hogy mely madár csontjairól van szó. Feltétlen említenem kell, hogy az azonos vagy igen hasonló típushoz tartozó avar sípok közül eddig csak az elsőként előkerült jánoshidai zeneszerszámnak az anyaga tért el egészen kis mértékben. Ezt ugyanis a daru szárnycsontjából, annak ulna részéből alkotta a hajdani „hangszerkészítő". Ebből adódóan a sípszárak hengeresek, míg a többi (tipikus) példányé a lábszárcsont alakjának megfelelően szögletes. A hangszer lyukrendszere még inkább eltérő, mert a sípszárakon megszokott és általános 5-5 hangnyílás helyett a (játékos szemszögéből nézett) bal száron csak 2 lyuk található. Ezt a jelenséget egyébként Bartha Dénes a többszólamú dudajáték velejáró megnyilvánulásának vélte, noha egyáltalán nem biztos, hogy így van (BARTHA 1934. 97-100.). Annál is inkább, mert a sípnak az általa megállapított, kromatikus lépéseket is felmutató hangsorához (lásd alább) nem tudni, hogy miféle bordunkíséretet képzelt el. Bartha azonban - érthetően - bizonytalan, s végül egyébként igen kiváló összehasonlító munkáját is akként összegzi, hogy tanulmánya „relatív értékű anyaggyűjtésnek tekintendő, melyből „...az avarok zenéjére semminemű konkrét következtetést vonni nem lehet...." (BARTHA 1934. 106.) Úgy tűnik, hogy Bartha - az általa vizsgált egyetlen hangszer nyomán - azt gondolta: valamennyi hajdani avar kettős síp olyan lehetett, mint a jánoshidai. Megállapítását cáfolja az a tény, hogy e sípok többsége mindkét sípszáron párhuzamosan elhelyezkedő 5-5 hanglyukat mutat. Amelyek ezektől eltérőek, azok egyszerűen többé-kevésbé elrontott példányok. Közülük ajánoshidai síp részben használható volt, míg a felgyői 6-6 lyukú sípot bizonyosan lehetett használni. A 3:2 lyukarányú bijelo-brdoi síp vélhetően hevenyészetten, talán „temetési kellékként" készült hangszerutánzat lehet (CSAJÁGHY 1998A. 86-91.). Fettich is többszólamú bordunjátékot tételezett fel, s az eltérő lyukszámú sípokról azt gondolta, hogy azok különböző, eltérő igényű (változó bordunkíséretű?) zenei produkciók előadását szolgálták. Szerinte a „nagyjából egyféle zenei rendszerbe tartozó zeneváltozatok mindegyike számára külön hangszert készítettek. , ,(FETTICH 1958.370.) Fettichnek e felfogása alighanem teljesen téves, miként az is, hogy szerinte az alattyáni 285. sírból származó síp jobb szára 6 lyukú volt. Egy későbbi könyvében - vélhetően Bartha és Fettich nyomdokain - Sárosi Bálint (SÁROSI 1998. 115.) is szentel néhány szót az avar sípoknak (noha korábbi munkáiban - SÁROSI 1978., SÁROSI 1996. - nem tesz említést e hangszerekről). Sárosi szerint az 5-5 hangnyílású kettős sípokon egyszólamú zenét játszottak, míg a sípszárakon eltérő lyukszámú avar hangszerekről „primitív többszólamúságot" tételez fel. De vajon milyet? Erre sajnos nem kapunk választ. Sárosi az egyik (alattyáni) sípot - nyilván Fettich nyomán tévesen — 6:5 lyukarányúnak írja le (mint említettem ez bizonyosan tévedés, mert a hangszer kétségkívül 5-5 lyukú volt). Ebből adódóan Sárosi talán a kíséret, illetve a bordunjáték tekintetében is egyetért Fettich Nándorral. Sárosi láthatóan nem foglalkozott mélyrehatóan az avar sípok témájával, hiszen fel sem vetődik nála, hogy a jánoshidai hangszer esetében az 5-2, a felgyőinél pedig a 6-6 arányú lyukszám esetleg abból adódik, hogy a sípokat elrontották. A bijelo-brdoi töredéket pedig semmi szín alatt nem a bordunáló játék lehetőségének igényével készítették. Ezt - mint nyelvsípokkal működő hangszereket jól ismerő fúvós szakember - bizton állíthatom. A tény viszont továbbra is tény marad: az avar kettős sípok meghatározóan)!) 5-5 lyukúak, sőt a hasonló típusú egyszárúak is ugyanennyi hangnyílással rendelkeznek, eltekintve a „hisztriai" 4 lyukú sípszárról (töredékől?), melyről alig tudunk valamit. A tipológiailag egy körbe tartozó egyszerű avar fúvós hangszereken való többszólamú játék módfelett kétséges, míg az eltérően többszólamú, síponként változó bordunkíséret létezését egy adott keleti, illetve alapvetően keleti gyökerű zenekultúrán belül - elfogadhatatlannak tartom. 116