A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Csajághy György: Híradás a legújabban előkerült avar sípról

Híradás a legújabban előkerült avar sípról Kelet zenéjének egy része ugyanis nem véletlenül egyszólamú (unisono), különös tekintettel a „félhang" nélküli (anhemiton) pentatóniára, melynek egyik, a lovasnépekre jellemző specifikus változata feltehetően az avar zene gerincét képezhette. Ez a fajta ötfokúság lényegében nem is tűri a „valódi" többszólamúságot. Ázsia hangszeres zenéjének egy másik (nem pentaton) elágazó vonulata sem „nyugatiasan" többszólamú, legfeljebb a homofónia felé hajló. A pentaton mellett ez is érvényes a hajdani nagy lovasnépek leszármazottainak muzsikájára, ahol a hangszeres zene jobbára a kvint és kvart hangközök összecsengését használja kíséretként, illetve egy adott dallamnak a különböző díszítésű, rögtönzött (improvizatív) variánsainak egyidejűleg történő megszólaltatását mutatja fel. Ez utóbbi díszített, egymás mellett megszólaló, variált, a hangrendszertől fiiggetlen előadásmód részben a belső-ázsiai népek (anhemiton) pentatóniájára is vonatkozik. Az orientális zene rendkívül bonyolult, szerteágazó hangzásvilágot takar, melynek részletei e helyütt szintén nem fejthetőek ki. Az azonban bizonyos, hogy Kelet zenéjét nagyrészt az ázsiai embereknek a különféle eszmekörökből táplálkozó, de általában véve mellérendelő, horizontális gondolkodásmódja, és az európaitól eltérő, jellegzetes mentalitása alakította ki, mely szemben áll a nyugati kultúrák vertikálisan építkező, polifóniára hajlamos többszólamúságával.

5 Visszatérve a szűkebb témához: a fent említett, korábban vizsgált és nyelvsíppal megszólaltatott, lehetségesen avar kori ún. komáromi síp már eltér a tipikustól mind méreteit, alakját, anyagát (fakókeselyű / Gyps fulvus ulna), mind pedig növekvő méretű lyukrendszerét tekintve.

6 E különlegesnek mondható hangszerrel - néhány adaton túl - itt nem foglalkozom, de ehhez kapcsolódóan említem Herman Ottó egy adatát, melyre Bartha hivatkozott (

HERMAN 1899. 94., BARTHA 1934. 55., CSAJÁGHY 1998A. 37.). E szerint a magyar pásztorok ,,tilinkót"(?) készítettek a pelikán szárnycsontjából.

7 A legújabban előkerült nyíregyházi zeneszerszám viszont - a lyukrendszerét, anyagát stb. tekintve - tipikusnak mondható avar síp, ám bizonyos értelemben mégis egyedülálló lelet: a hasonló hangszerek közt feltűnik kiugró (215 mm!) hosszúságával, mely részben a csontvégek megmunkálatlanságából adódik. Ezt figyelembe véve, a tökéletes állapotot feltételezve kb. 195-200 mm közt lehetne a mérete, miközben az eddig előkerült valamennyi síp hossza 190 mm alatt marad. Ugyancsak különös a nyíregyházi síp kidolgozási szintje. A hangszer összetett és különleges tulajdonságaiból talán következtethetünk az avar sípok elkészítésének munkamódszerére is. Pontosabban: kiegészíthetjük, részben módosíthatjuk eddigi sejtéseinket, feltételezéseinket. A késő avar kori, középen törött - egyébként viszont igen jó megtartású -, a szokásos öt hanglyukkal rendelkező hangszer különlegességét mindenekelőtt az egyszárúsága jelenti. Felvetődik a kérdés, hogy a síp valóban egyszárúnak készült-e? Ez önmagában is érdekes probléma. Az egyszárúság lehetséges, hiszen a Kállay-gyüjtemény Szőny-bélapusztai ötlyukú, nyelvsíppal megszólaló, s A többszólamú, illetve bordunjáték korábbi cáfolatát és az időnként eltérő lyukszámok magyarázatát lásd CSAJÁGHY 1998A. 86-91. 6 A hangszer Trugly Sándor régész szerint nem lehet idősebb a VIII. századnál. A síp sérült, nagyjából hengeres testű, lefelé (a jelenlegi közepe tájától) enyhén szélesedik, és öt lyuk található rajta. A sípszár az ötödik (legalsó) nyílásnál tört el, így az már nem ad hangot, csak a felette lévő négy. Valószínűleg a nyílások száma eredetileg is 5 volt. Jelenleg megállapítható hangsora moll jellegű (dór) hexachord. Elképzelhető, hogy eredetileg semleges tercű lehetett, esetleg közelebb állhatott a dúrhoz (?). Bővebben lásd: CSAJÁGHY-TRUGLY 2005. 7 Herman Ottó „tilinkót" említ, de az elnevezést bármely furulyafélére alkalmazták, főképpen az irodalmi nyelvben. A szószoros értelmében vett tilinkó hangnyílások nélküli hosszú cső. Következésképpen a madárcsont-instrumentum tilinkó volta kizárható. A kérdéses hangszer lehetne furulya, ám ez kevésbé valószínű, mert a csont vastagsága nem alkalmas szélhasító nyílás kialakítására. Ez legfeljebb a daruszentmiklósi síphoz hasonló perem megszólaltatás esetében lenne lehetséges. A peremfurulyáknál ugyanis szükségtelen a szélhasító nyílás. Sajnos Herman a megszólaltatás módjára nem utalt. Lehetséges viszont, hogy a hangszert (a komáromi síphoz hasonlóan) nyelvsíppal szólaltathatták meg, ám ez esetben a furulyafélékkel nem hozható kapcsolatba. 117