Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Makkay János: A lélekhittől Árpád fejedelem sírjáig
A lélekhittol Árpád fejedelem sírjáig hun tudata immár törökké finomított változatban él tovább. ...A millenniumi évek Magyarországában immár van tehát egy európai színvonalú finnugor és magyar nyelvtudomány, mely a magyar őstörténeti vonatkozásokat is kora színvonalán fejtegeti, de a hivatalos közvélemény Beöthy Zsolt volgai lovasának mitikus igézetében él, a magyar törökös, harcos úri nép volt. Ez lelkesíti a magyart, nem a halevő finnugorok. íme az őstörténet, mint nemzeti pótszer: dicső nemzeti múlt a dicső nemzeti jelen helyett. ” (Vásáry 1980. 370-371.)36 Tehát a dicsőségtan, mint nemzeti pótszer! Jogos a feltevés: az Árpádi magyar honfoglalásra vonatkozó, máig uralkodó vélelmek alapjait is az 1870-80-as években megszületett modem finnugor nyelvhasonlítás és magyar nyelvtudomány első művelői és történettudományi—régészeti követőik dolgozták ki, e polgári tudománynak jórészt német és zsidó származású tudósai, akik a rendi-nemesi elfogultságok nélkül tudták e tudományos kérdéseket bogozni. Például a német anyanyelvű Hampel József vagy a Zágrábban született Pauler Gyula. Én magam azonban nem szándékozom rasszista meggondolások mentén elemezni ezeket a kérdéseket. Először is, miért lettek volna a polgári tudományok német és zsidó származású tudósai elfogulatlanok, a nem német és nem zsidó származású tudósok pedig elfogultak. Ez az állítás így szerintem enyhe faj elmélet, én magam pedig a tudományos kutatásban nem származás, vallás, etnikum, állampolgárság és hasonlók alapján mérlegelem a kutatók munkásságának eredményeit. Feltűnhet az olvasónak, hogy Vásáry István halevő finnugorokat emleget. 1980-ban még nem tudtuk, amit Békés Vera 1991-ben megjelent remek tanulmányában összefoglalt „Nekünk nem kell a halzsíros atyafiság!” címmel. A tévesnek bizonyult tudományos hagyomány máig úgy tudja, hogy a (rendi-nemesi) „szittya hiúságot sértette a nem túl becses (halzsíros) finnugor rokonság gondolata, s ennek az ellenséges közhangulatnak csak kivételes erkölcsi bátorságú tudósok mertek ellenszegülni: Sajnovics, Gyarmathi és Révai kivételével egészen Reguly, Hunfalvy és Budenz bátor fellépéséig ködös napkeleti ábrándban merült el tudós és nagyközönség egyaránt. ” Kiderült azonban, hogy (minden bizonnyal) Szarvas Gábor eme kifejezését - a halzsíros atyafiság - az ugor-török háborúból győztesen kikerülő finnugor oldal adta ellenfelei, a török pártiak szájába. A Hunfalvy-Budenz tábor, „ a győztes paradigma képviselői igyekeztek megteremteni saját verziójukat a tudomány történetéről, visszamenőleg úgy tüntetve fel annak fejlődését, mint a saját maguk által felderített igazsághoz vezető ... tudás útját. Ezzel párhuzamosan pedig megteremtik ellenfelük ... egyoldalú képét. ” (Békés 1991. 90., 94.) Tévedésnek, hamisításnak, félrevezetésnek, hazugságnak egyaránt minősíthetjük az ügyet. Valójában azonban - mint azt itt Bóna is megállapította - az Árpádi honfoglalás 'elfogulatlan polgári tudósok’ által kidolgozott, ma is érvényes millenniumi ideája a nemesi bandériumokkal, sinóros dolmányokkal, tollas kalpagokkal, a két utolsó királykoronázás vérmezei dombjával (miközben a király után lovagló pénzügyminiszter arany- és ezüstpénzeket szór a nép közé - Révai 12. 52.) minden porcikájában a rendi nemesi világrendet tükrözi: a XIX. század nemesi szemléletét. Borzsák István ezt a felfogást nevezte a birodalmi diadalkocsi elé hámba fogott tudománynak (Borzsák 1996. 398-399.). Ez a dicsőségtan csak a X. század lovas harcosait és cifra öltözetű aszszonyaikat tartotta igazi magyarnak, akik a magyar nyelvet állítólag elhozták a Kárpát-medencébe (ez az A csoport). Csak az ő kis temetőik társadalmát, viseletét, életmódját, „néprajzát” kutatta, s még azt is hallatlanul egyoldalúan, „szabályszerűnek” néhány szabolcsi temetőtípust vélve. A nagy sírszámú soros temetők népét (régi nevén a Bijelo Brdo kultúra, mai nevén köznépi soros temetők) zömmel szláv etnikumúnak (nyelvűnek) határozta meg. Ez később csak annyiban változott, hogy 36 Hasonlóképpen Zimonyi 2005. 99.: “according to a popular belief, the supporters of the Finno-Ugrian theory in the 19th century were mostly foreign (German, Jewish) members of the middle class, while the adherents of Turkic or Hun affinity were of Hungarian nobility and gentry." Az idézet Vásáry szövegének nagyjából a fordítása. 65
