Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Makkay János: A lélekhittől Árpád fejedelem sírjáig
MakkayJános Szőke Béla (és elődei: Marosi Arnold, Fettich Nándor, László Gyula) kutatásai alapján „a köznépi temetők embereit kötötték [és kötik máig!] a 10-11. századi magyar fejedelemség, majd a királyság köznépéhez, hogy beleértették a korabeli Magyarország lakosságának nem magyar (késő avar kori továbbélő, szláv stb.) összetevőit is." (Báunt-Kovács-Takács 1994. 568-569.). A dicsőségcsomag régészeti szaktételeinek egy része azóta (kizárólag a régészetnek köszönhetően) megváltozott, és a korai soros temetők kutatása - a világ legunalmasabb ásatásai - azóta több-kevesebb tervszerűséggel és részben új szemlélettel talán országos méretekben folynak. Megkövesedve megmaradt és virágzik a tudományban viszont az Árpádi dicsőségtannak az a nyelvtörténeti része, amelyet Vásáry német és zsidó tudósai dolgoztak ki, és amely szerint a finnugor magyar nyelvet elsőként és kizárólagosan csak a IX-X. század majdnem minden forrásban türknek nevezett Árpádi lovas harcosai és cifra öltözetű asszonyaik hozták el szájukon a nyugati tajgából a Kárpátmedencébe. Előttük - azaz 896 előtt! - legfeljebb egy-egy korai Marco Polo-féle világutazó beszélhetett errefelé finnugorul (elnézést: proto-ugorul).37 Ráadásul a dicsőségtan XIX. századi kiagyalóinak (azoknak a bizonyos tudósoknak) a szellemi-ideológiai utódai és tanítványai manapság már ócsárolják magát a nagyapai dicsőségtanukat. Ideje lenne tehát - ha már nem a korszerű régészetet és szemléletet, de - legalább Bóna István elkésett felismerését követni. És gondosan elolvasni és megérteni, mit írt a honfoglalás történeti alapvetéseiről évtizedekkel ezelőtt C. A. Macartney: "... looking, however, more closely into the works of Hóman and Domanovszky in particular (it is their results that the whole framework [of the Hungarian history in the 9-11. centuries] really depends), Ifound with mingled interest and horror, that I could not probably carry out the work in the way in which had proposed it to myself. The labours of these scholars were always ingenious, and, on many points of detail, illuminating; but their main conclusions seemed to me to be, with hardly an exception, demonstrably incorrect. ” (Macartney 1999. x.) Demonstrably incorrect! Nem tartom helyesnek, sem célszerűnek bizonyíthatóan helytelen következtetésekre építeni egy egész nép, egy ősi európai állam korai sorsának a történetét! Legjobb emlékezetem szerint azonban Dienes István fejében ilyesféle gondolatok sem a majsi, sem a rácalmási köznépi temető ismeretében nem fogalmazódtak meg, ezt bizonyára csak Bóna István gondolta így - ő is csak utólag! Merthogy ilyesféle gondolatokról Bóna soha máskor - sem korábban, sem később - nem írt. Én legalábbis nem tudok ilyenekről (de ez az én hibám is lehet). Visszatérve viszont Árpád fejedelem sírjához, Györffy György az ötvenes években még ásatást akart kezdeményezni a Holdvilág-árokban, hogy ott felderítse Kurszán sírját, amire tudtommal 3 7 Király Péter legutóbb megjelent összefoglalása nagyon rossz szolgálatot tett a Kárpát-medencébe legelőször érkezett finnugor nyelvű (ősmagyar) közösségek ügyének (Király 2010.). Felfogása szerint a legelső finnugor (ősmagyar) nyelvű népesség 561-562-ben érkezett meg a Kárpát-medencébe: a magyar ősök bejövetele a Kárpát-medencébe 561/562-ben valósult meg (Király 2010. 29-31.). Erre a bizonyíték a Viterboi Gottfrid Pantheonjában olvasható kijelentés lenne, (fordításban): „Ama fiatalabb Theodosius császár idejében a Guisogothi, azaz az Australes Gothi/déli gótok, Galliában laktak, az Ostrogothi azaz keleti gótok, akikből az Avares/avarok, azaz Ungari Pannonii /a pannóniai Ungaru-sokJmagyarok ... származtak, átkeltek a Danubius folyón. Ugyanabban az időben az Avares/avaroik, akik Huni/hunok avagy Ungari/Ungarusok/magyarok, ... Sigibert ellen hadat indítottak. ” A súlyos tévedés alapja az a tétel, amely a török onogur ’tíz nyíl’jelentésű törzsnévből keletkezett ősszláv *ogr>re/i (ejtsd ongáre) népnév jelentését már első említésekor ’magyar’ jelentésűnek és értelműnek tartja (Király 2010. 16.). Hangsúlyoznom kell, hogy ez súlyos tévedés. Az onogurok mindenkor és bármikor onogur (azaz türk) nyelvű népek voltak, nem pediglen magyarok, és csak alávetett népeik között voltak régi magyarok. Éppen úgy, ahogyan a szintén türk, sőt onogur bolgárok alattvalói tömegükben déli szlávok voltak ugyan, de maga az onogur név a dunai bolgároknál nem őrződött meg (Király 2010. 23.), csak a bolgár, amely a szlávokra népnévként öröklődött (akárcsak az onogur>hungarus a magyarságra). A Király-féle téves teória első kidolgozására lásd Király 2006.! 66
