Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Makkay János: A lélekhittől Árpád fejedelem sírjáig
Makkay János Mind a három kérdéskörben szigorúan koncentrálva a honfoglaló magyarság hagyatékára. Jómagámat aligha lehet azzal vádolni, hogy kizárólag csak a régészet előkelőnek tartható, elvont területeivel foglalkoztam, hiszen tízezrével tártam fel, mostam meg, tanulmányoztam és rajzoltam le sáros, kopott, törött, jelentéktelennek látszó őscserepeket. De mégis az a véleményem, hogy a lélekhit vizsgálata akár elvontabb, nehezebb, sőt akár elegánsabb régészeti stúdium is lehet, mint koszos cserepek, rozsdás vasdarabok és csontszilánkok, netán övveret-darabok esetenként önmagukért történő vizsgálgatása. Mindenesetre fontos archaeológiai tevékenység! Komoly régészeti stúdiumnak tartom tehát Dienes István két, sőt három, 1978-ban megjelentetett írását a honfoglaló magyarok lélekhiedelmeiről, mások mellett régészeti bizonyságok alapján. Ennél a kérdésnél találkozik tehát Dienes István pályája az előbb Homérosz alapján röviden bemutatott, súlyos dolgokat feszegető elgondolásokkal. Kiindulópontja annak a megértése volt, hogy Bulcsú karcha miért követelte vissza olyan makacsul megölt közeli rokona (öccse vagy unokaöccse) levágott fejét Cambrai belgiumi város ostromakor 954 áprilisában. A fiatal férfi a város kikémlelésére indult el, de társai magára hagyták, és emiatt a hősiesen védekező - de túlzottan elbizakodott - lovast a városi harcosok elfogták. Fejét levágták és lándzsára szúrták, s a legmagasabb városfalra kitűzték. A magyarok még azt is felajánlották, hogy a fej ellenében minden foglyukról és zsákmányukról lemondanak, de az ajánlatot a cambraiak nem fogadták el, mire a támadók hatalmas pusztítás közben déli irányban elvonultak (HKÍF 1995. 242-243., Kristó 1986. 40-41.).18 2. kép Arimabányai Szent László freskó részlete: a lovak lába alatt emberi fejek (László 1993. 187-188. kép és Madas-Horváth 2008. 389. oldali középső kép alapján) 18 Ebben az írásban nem foglalkozom a lélekvesztéses betegség gyógyításával, a koponya szertartásos megnyitásával, amely Dienes idevonatkozó tanulmányainak lényeges része (Dienes 1978a. 197-222.). Arról nem lenne érdemes vitát nyitni, hogy inkább Bulcsú öccsének a sorsa, avagy a trepanálás szokásának a magyarázata vezette-e el Dienes Istvánt a honfoglalók kettős lélekképzetének a vizsgálatához (vő. Bóna 1997. 18.). 56
