Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Makkay János: A lélekhittől Árpád fejedelem sírjáig
Makkay J ános 1. kép Az akheróni nekromanteion (halotti jóshely) alaprajza (Dakaris 1993. Fig. 5 alapján) 1: északi folyosó; 2: keleti folyosó; 3: labirintus; 4: központi szentély; 5: külső folyosó; 6: purifikációs helyiség; 7: keleti folyosó; 8: nyugati folyosó; 9: központi udvar; 10: szállások pszichés állapot eléréséhez (Dakaris 1993. 10-31.). Jelenleg a Kr. e. VIII. századból valók a szentélykörzet legkorábbi leletei, és érdekes kérdés, hogy az Odüsszeia rögzülése, majd írásban rögzítése idején a szentély ismerete lehetett-e hatással a költői műre. Az ókori görögök felfogása szerint az Alvilágnak több helyen is volt bejárata. így mindjárt ezen a helyen, az Akherón tavánál vagy Athén közelében egy mocsaras részen, az Akropolisztól délre, ahol Dionüszosz feljött az Alvilágból, majd az új bor ünnepségei után viszszatért oda; Lemában egy hasonló helyen (Makkay 2009. 58-59.); Poszeidón szentélyénél a Tainaron foknál egy hasadéknál (a Peloponnészosz legdélibb pontjánál); Hermionénál Argoliszban, Koroneianál Boiótiában, a Pontosz déli partjainál Herakleia közelében, Itáliában Cumae-nál. A szóban forgó helyek általában mocsaras vidékek, sziklahasadékok vagy barlangok voltak (Dakaris 1993. 12.). Az Alvilágnak nyílt bejárata a Meótisznál is (Makkay 2009. 63-64.). Ilyen volt az ókori Rómában a Tarentum vagy Terentum is, az a hely a római Campus Martius-on, ahol évszázadonként egyszer (vagy akár kétszer is) a ludi saecularis (ludi Tarentini) szertartásait bemutatták. A történeti időszakban ezek olyan játékok és szertartások voltak, amelyeket a római állam rendezett egy nagyjából századévnyi időszak végének és egy új kezdetének a megünneplésére. A színhely a Tarentum, tehát a halottak kultuszának helye volt, maga az oltár pedig a mundus'. egy általában zárt, és csak a halottak évente vagy fordulók idején rendezett ünnepére felnyitott gödör, amely a római hit szerint a di inferi számára szolgált áldozó helyként.14 A halottak ünnepének és az évszázadi szertartások helyének az összefüggése pedig azon alapult, hogy magának a tarentumnak a jelentése átvitt értelemben ’sír, temetkezés, földalatti kultuszhely a temetkezésnek hozott halotti áldozat számára’: de a Tarentum eredetileg a ’crossing place’, tehát az a pont, ahol az élet keresztezi a vizet, átlép a halálba.15 Ez a bejárat az Alvilágba. Mondjuk egy olyan sírgödrön át, amelyhez halotti áldozat is társul. Ezeket az emlékező áldozatokat a halál 14 Georg Wissowára utalással Watkins 1995. 349-351. 15 Watkins 1995. 347-353.: the Indo-European doctrine of final things says: what is crossed over, overcome, is death. West 2007. 389. - további adatokkal. 54
