Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról Pénteken a lakókocsit is sikerült bevontatnunk, majd a faluból az összes felszereléssel áthúzattuk Komódiba, ahonnét ugyancsak a Társulat vállalta a budapesti fuvart. Mi hárman még aznap este Berettyóújfaluig busszal, onnan pedig vonattal hazautaztunk. Nem vettünk a szokásosnál érzékenyebb búcsút a kedvessé vált magyarhomorogi ismerőseinktől. Akkor még nem sejthettük, hogy csaknem másfél évtizedig nem fogunk találkozni velük, pontosabban a közülük egyedül helyben maradt Szabóékkal. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy Pista még 1972-re is megkaphatta volna a szokásos ásatási pénzt, s az akkor már ismét munkatársává lett Andrással vállalkoztunk volna a feltárás teljes előkészítésének lebonyolítására, de Pista 1973. január 1-jétől kinevezést nyert a nyíregyházi megyei múzeumigazgatói posztra, s így a munka folytatásának már nem érezte szükségét. Többé nem dolgoztam tehát Pista „keze alatt”, de barátságát mindvégig megőriztem, s régész pályafutásomat az együtt eltöltött szűk évtized igen előnyösen befolyásolta. Felsorolásszerűen említem csupán az általa is kidolgozott munkaterv szerint 1969-74 között a 391 siros XI-XII. századi temetőrészlet feltárásáig jutott szabolcs-Petőfi utcai ásatást (Kovács 1994.), s ennek kapcsán a két tímári leletmentést (Kovács 1988.) és a nagyhalászi helyszínelést (Kovács 1989.). A magyarhomorogi ásatás hozadéka volt, hogy amikor Patay Pál Tiszalúc-Sarkadpusztán hozzáfogott a rézkori Hunyadi-halmi kultúra településének ásatásához, az ott előkerült XI. századi temetkezések „eltakarítására” - éppen a magyarhomorogi tapasztalatai alapján - engem kért fel. Közös munkánk 1976-84. között egy 252 síros teljesen feltárt XI. századi temetőt eredményezett.21 Az sem volt véletlen, hogy a magyarhomorogi feltárás befejezetlenségének súlyát érezve, s immár Pista írásbeli engedélyének birtokában, éppen a színhelyet ismerő, a terepen kiválóan boldoguló „Pali bácsival” igyekeztem 1985. április 16-án szemrevételezni a terepet, amely alaposan megváltozott, ugyanis 1982-1983 között a Kónyadombtól északra létrehozták a Sebes-Körös körmösdpusztai („Beleczi”) vész-víztározóját,22 amelynek délkeleti gátja a lelőhely közvetlen közelében futott, s az ásatás színhelyét csak azért sikerült teljes biztonsággal felismernünk, mert az előzetes kifizetés ellenére a Komádi Vízgazdálkodási Társulat sohasem temette be az 1971. évi egyetlen szelvényt. Ezért lehetett nagyjából „visszaállni” a korábbi szelvényrendszerbe, éspedig úgy, hogy a beomlott szélű szelvénygödör mind a négy oldalvonalánál 1-1 m-rel szélesebb szelvényt nyitottam, és megfelelő mélységben sikerült felismernem a hajdani szelvény két sarkát és a szelvény szélét. Ily módon 1985-1988 között 540 sírig eljutva sikerült teljesen feltárnom ezt az alapvető jelentőségű X/XI-XII. századi magyar köznépi temetőt, amelynek 145 érmés temetkezésében 199 magyar dénár látott napvilágot olyan szerencsés horizontálstratigráfiai elhelyezkedésben, hogy szinte sugallta 21 Előzetes jelentés: Kovács 1986a. A feldolgozás kézirata befejezés előtt. 22 Törjék Károlynak, a Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettesének szíves felvilágosítását ezúton is köszönöm! 15. kép Búcsúsör: Barabás Lajos, Kovács László, Dienes István, Bánó Attila (1971) 37
