Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Kovács László a temető használatának időbeli folyamatát (Kovács 1997. 368-370., Kovács 2006., Kovács 2007.). Pista ekkor más mással foglalkozott, nem érdekelte különösebben a magyarhomorogi ásatás sorsa, de annyit mégis megtett, hogy az 1988. augusztus 31-i végleges befejezés előtti héten (25-én) délután meglátogatott minket.23 Pedig ő, a honfoglalás korának kiváló régésze, aki nagy szorgalommal és kitartással, s az őt emiatt megillető némi szerencsével is sok éven át szinte egyedül leletmentette a korszak megbolygatott temetőit, korán felismerte a kutatási arculatától jelentősen eltérő magyarhomorogi temető feltárásának jelentőségét. „Sokan kérdezik tőlem, még barátaim is- írta 1969-ben - hogy miért ássuk oly kitartóan, évről évre fáradságos munkával e lakott településektől távoli, komisz agyagos talajba mélyedt homorogi temetőt, ahonnan - tudván tudjuk - nem remélhetünk látványos emlékeket. Nos... a régészetnek csak egyik célja a szemet gyönyörködtető, művészi értékű tárgyakfelszínre hozása; ennél sokkal fontosabb számára az olyan lényeges történeti kérdéseknek a tisztázása, amelyek nélkül sohasem érthető meg, hogy a magyarság hogyan vert oly gyorsan gyökeret e földön. ” (Dienes 1969a. 615.) A teljes feltárás mindenben igazolta Dienes István előrelátását. Ez a rendkívüli magyar köznépi temető a maga nemében a Kárpát-medence egyik legfontosabb lelőhelyének bizonyult! О azonban már nem volt képes kellő elszántsággal feltárni és feldolgozni a teljes anyagot, amint azt a rá fájdalommal emlékező barát, Bóna István megértő kritikával megfogalmazta: „Ma már világos, hogy élete nagy változásában, ha úgy tetszik: törésében a[z\... utolsó ásatás is döntő szerepet játszott. Magyarhomorogon - a kezdetben Árpád fia Tarhos íjászai nyugvóhelyének remélt temetőben- neki már az 1971 előtti években rá kellett döbbennie, amire e sorok írója [azaz Bóna István] egy Magyarhomoroggal azonos méretű köznépi temető [Rácalmás-Göböljárás] ásatásain 1976-1995 között ugyanolyan »törvényszerűen« rájött arra, hogy a magyar honfoglalás kor régészeti kutatása menthetetlenül egyoldalúvá vált а XIX. század nemesi szemlélete következtében: csak a szablyáslovas harcosokat és cifra öltözetű asszonyaikat tartotta igazi magyarnak, csak az ő kis temetőik társadalmát, viseletét, életmódját, »néprajzát« kutatta, s még azt is hallatlanul egyoldalúan, »szabályszerűnek« néhány szabolcsi temetőtípust vélve. Mint a honfoglalás és kora Árpád-kori temetőkorpuszok szerkesztője döbbenten ismerte meg a Kiss Attilától 1963-1967 között feltárt 1130 síros majsi köznépi temetőt, amelynek igazi jelentőségét mélyebben átlátta, mint ásatója és közzétevője. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy honfoglalás korral foglalkozó archeológiánkat újra kell kezdeni, mondhatni az alapokról. Az is nyilvánvaló volt azonban, hogy erre egyelőre nem vagy alig lesznek vállalkozók, hiszen a világ legunalmasabb ásatásait kellene tervszerűen és országos méretben elvégezni ahhoz, hogy új alapokat lehessen lerakni. О erre nem érzett erőt és elhivatottságot, nem kívánt szembekerülni a Pulszky-Hampel-Fettich-László nevekkel fémjelzett »klasszikus« honfoglaló magyar régészettel, mivel ennek tudományos csúcsára éppen saját maga jutott fel; nem akart szembefordulni sem mesterével, sem önmagával. ” (Bóna 1995/96. 16., Bóna 1996. 276.) A feltárást befejeztem, s ezzel mintegy teljessé tettem Pista erőfeszítéseinek eredményeit, de a közlés még hátra van. Remélem, kapok rá a sorstól elégséges időt... Visszatérve a ’70-es évekre. Az intézeti elfoglaltságaim, ásatásaim, főként pedig a régészeti topográfia terepmunkái és a gyulai múzeumbeli megírása, továbbá a moszkvai levelező aspirantúrám ügyei alaposan eltávolítottak a Magyar Nemzeti Múzeumtól, de ha módom volt rá, mindig szívesen meglátogattam Pistát, hogy a hazai vagy a szovjetföldi tapasztalataimról beszámoljak. Szakmai 23 „A politikai élet mozgásba lendülése, az egypártrendszer gyors hanyatlása még egyszer - utoljára és rövid időre - visszaadja hitét a régészetben is. 1988 tavaszán Szegeden nagysikerű előadást tartott a tiszavasvári honfoglalás kori szablyáról, nyáron váratlanul meglátogatta 17 évvel azelőtt félbehagyott ásatását, a Kovács Lászlótól folytatott munkálatok befejező szakaszát Magyarhomorogon... ” (Bóna 1995/96. 12., Bóna 1996. 269.) 38
