Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Irodalomtörténet és nyelvészet - D. Rácz Magdolna: Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak
Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak Imádd a tavaszt, míg tudsz örülni, korod miatt borongni. Tavaszra fordult a világ, szárba szökött milliárd virág. Ha látsz csillagot halni hajnalon, napunk fönn, örülj nagyon. A mindig kába marad súlyos koloncnak mások nyakába. Könnyön át jövőd torz arcát láthatod, ha múltad siratod. Haikuk Köddé lesz könnyed, mit tavaszi szél fúj el téli bú után. Nem zúg szebben szél, zeng madár, mint kedvesem, amikor szólít. Nyári örömből tavaszt is varázsolhatsz, de higgy az őszben. Holdas éjeken napfényről álmodunk. Jön-e még új nap? Drága kedvesem! Ha múlik is szép nyarunk, jöhet rá jó ősz. Gyémánt csillogás... Vízcseppben fürdik a Nap, szemet hunyt a Hold. Nyáron őszre nem, télen tavaszra gyakran gondol az ember. Cseresznyevirág! Mennyire szeretnélek, ha teremnél is! Hol örök a nyár, ott a szív jelez tavaszt, az ész őszt s telet. Csak hiszed erőd... Bolygónk lét törékeny, hát még a miénk. Atmehetsz falon, de túl új rabság várhat szabadság helyett. Hiába óvnak széltől, ha a nap tüze hoz nagyobb veszélyt. Fényből, illatból, örömből, szívből szőttek téged, kedvesem. Jó és rossz között csak az egyensúly miatt él még a világ. Látod kedvesem! Újra megtaláltalak, bár én vesztem el. Méhek, bogarak! nem mindig a szép virág rejti a nektárt. 355
