Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Kovács László 11. kép Horváth Béla és Kovács László a „köznépi” tarsolylemezzel (1968) és mások) szervezésében megalakult „A honfoglalás és kora Árpád-kori nemzetségfői és ispáni központok régészeti kutatása” országosan kiemelt kutatási fő feladattá váló programba, pontosabban annak első, Németh Péter vezette feltárásába a szabolcsi földvárban. Úgy érkeztem az öthetes munkára, hogy Péter segítője leszek, de mivel azonnal hírt kaptunk a tímári Béke Tsz majorjában előkerült honfoglalás kori leletekről, az ottani két lelőhely feltárásába fogtam, majd a szabolcsi Petőfi utcában végeztem rövid helyszíni szemlét, s mivel ez is eredményes volt, kiderült, hogy a későbbiekben Pétertől függetlenül kell dolgoznom. Hazatérve egy heti inspekciót és másfél hetes felkészülést követően kezdődött az éves magyarhomorogi feltárás,17 éspedig ismét a Magyar Nemzeti Múzeumban megrakott és Tiszaörvényre menő nagy ZIL teherautóval. Augusztus 8-án, csütörtökön egyedül utaztam a sofőrrel. Egész nap zuhogott az eső, de gond nélkül kitaláltunk Horváth Béla tiszaörvényi táborába. Utána azonban elpártolt tőlünk a szerencse. A lakókocsi Garam Éva tiszafüred-majorosi avar temetőásatásának a lelőhelyénél állt, s egy sárral borított hidacskán kellett volna kivontatni a kövesútra. Erre a sofőr nem vállalkozott, ezért egy távoli majorból traktort kellett segítségül hívnom. A felcsatoláskor kiderült, hogy a kocsi egyik kereke lapos, de a traktoros nem tudta felfújatni, s ezért így vontattuk be a ZIL-lel Tiszafüredre egy gumijavítóhoz. Beállás közben a lakókocsi egy árokba csúszott, s csak egy éppen arra járó újabb traktorral sikerült kihúzatni és a műhely előtt hagyni. Közben beesteledett. Visszafelé eltévesztettük az ásatáshoz vezető földutat, s a ZIL annyira elsüllyedt, hogy hiába vágtunk a kerekei alá akácágakat. Ekkor levettem egy kerékpárt a platóról, s a változatosság kedvéért azzal mentem - aznap immár harmadszor - traktort keresni. Egy véletlen sietett segítségemre, s este 9 után végre megérkeztünk Béla ásatási táborába. Reggelre a gumi elkészült, de a világítás — szokás szerint - egyáltalán nem működött, viszont a sofőr rövid kínlódás után mégis elindult. Forduláskor a ZIL-nél jóval magasabb lakókocsi teteje potyogó cserepek kíséretében lesodorta a piaci mérlegház ereszét, de ettől kezdve - ugyan index és féklámpa nélkül - sikeresen értünk át Debrecenen és Berettyóújfalun. Akörmösdi kövesútról letérve nem nagy meglepetésként ismét elakadtunk, de megint jött arrafelé egy traktor. Aztán a Kónyadomb környékén kiszálltam a fülkéből, és a mocsaras-zsombékos legelőn gyalogfelderítéssel irányítottam ki az autót. Lekapcsolva a lakókocsit, a hatalmas ZIL már könnyedén visszatért Körmösdpusztára, s onnan betonúton érkeztünk meg délután Szilágyi néni háza elé. Kettesben pakoltuk le a felszerelést, aztán a sofőr elhajtott. Másnap Komádiba kerékpározva sikerült megszereznem a szokásos belvízrendezői brigádot. Harmadnap a Kónyadombon álló lakókocsiban tettem rendet. Végül a feltárás csak 4-én (csütörtökön) kezdődött meg egy háromtagú, és másnaptól még egy négytagú brigád 17 1969. augusztus 28-október 15.: TUKUFA? Ft (csak munkabérre mintegy 20 000 Ft), 3-7 munkás és 1 vízhordó, 317-369. sír. Kettőnkön kívüli résztvevő volt Nagy Anikó múzeumi gyakornok és Ruszkay Károly technikus (Dienes 1970.). 32
