Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról közreműködésével és S. Nagy Anikó részvételével, majd 8-12. között az ő vezetésével. Ekkor már Ruszkay Károly is velünk volt. 15-én ismét magam vettem át a vezetést, és együtt dolgoztunk 20-ig. Pista végül 22-én délután érkezett, de ismét csak egy-két napot tudott maradni, majd a következő hét közepén tért vissza. A befejezés előtt éppen velünk volt, amikor Békéscsabáról hazafelé tartva október 9-én Németh Péter meglátogatott minket, s a kedvéért Szabóékhoz vacsorára és táncos mulatságra lettünk hivatalosak. Bár még maradt ásatási pénz, a brigádokat szerződés szerint el kellett engednünk, ezért a hét végére terveztük a hazautat, mert a helyi tsz brigádvezetője csak azt tudta megígérni, hogy legkésőbb szombat reggelre bevontatja a lakókocsit a házunk elé, s mi berakodjuk az ottani felszerelésünket. A berettyóújfalui AKÖV képviselőjével megegyeztünk, hogy- ha megcsináltatjuk a világítást- még szombaton kiküldenek egy autót, és a telephelyükre húzatják a kocsit, majd pedig hétfőn vontatják fel a Magyar Nemzeti Múzeumba. Természetesen semmi sem így történt. A kocsi még szombat reggel sem érkezett meg, egész nap ebben az ügyben szaladgáltunk a faluban, meg ki a lelőhelyre, mert a tsz-ben nem lehetett vezetőt találni. Végül egy megkent traktoros szombat estére leállította a kocsit a házunk elé. Hétfőn Pista busszal Berettyóújfaluba utazott, és megegyezett a csütörtöki szállításban. Visszaérkezése után kényelmesen beraktuk a felszerelést, majd átadtuk a kocsit a tsz-nek a világítás megjavítására, s végül 15-én (szerdán) délután Körösszakálról vonattal utaztunk Budapestre. Az év végéig leginkább a budapesti lándzsával kapcsolatos cikkemen dolgoztam. Visszatekintve még két esemény érdemel említést. Egyrészt a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) közölte, hogy az 1968. évi vizsgával ismételten elfogadja az újabb aspiráns felvételi jelentkezésemet, Fülep pedig december 18-án a tudomásomra hozta, hogy amennyiben nem nyerek felvételt, 1970. szeptembertől nem újítja meg a munkaszerződésemet. Amint később kiderült, 1970 az életemben jelentős fordulatot hozott, noha baljóslatúan kezdődött. Január elején Korek József helyettes főigazgató és a gazdasági vezető egyhangúlag közölte, hogy státuszt kaptam, de két napra rá Fülep kijelentette, hogy ő ugyan nem fog kinevezni. Márciusban megjött a Tudományos Minősítő Bizottság értesítése, hogy ismét nem vettek fel aspiránsnak, de az ügyintéző Simon Péterné maga ajánlotta a fellebbezést. Ezt ezúttal Fülep sem ellenezte, Korek József, Bóna István és Mócsy András pedig a támogatásáról biztosított. Mivel Horváth Bélával kettesben szállítottuk vidékről a Magyar Nemzeti Múzeumba a „Lengyel-magyar barátság 1000 éve” c. krakkói kiállításhoz szükséges tárgyakat, a múzeum szinte szép búcsút rendezett számomra: április 4-én pénzjutalmat, valamint a kiállításrendező kollégák társaságában egy ötnapos krakkói kiutazást kaptam. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy még egy hét sem telt el a hazaérkezésem után, amikor megérkezett a Magyar Tudományos Akadémia elnökének a fellebbezésemet adminisztratív hibára 12. kép Dienes István a tanítványokkal: Nagy Anikóval és Kovács Lászlóval (1969) 33
